Agymenés 685.

A Plázák Tengelyén túl

 

A karácsonyi bevásárlás eredetileg ártalmatlan tevékenységnek indult. Az ember úgy gondolja: „veszek pár ajándékot, aztán megyek haza”. Ezt az optimizmust a tudomány „ünnepi önbecsapásként” tartja számon.

 

A plázába belépve az első dolog, ami arcon csap, az a 30 decibelen túl üvöltő Jingle Bells, amely ugyanazzal az intonációval tér vissza minden üzletben, mint egy vallatási eljárás része. A kutatások szerint a 17. ismétlés után a központi idegrendszer elkezdi spontán törölni a rövidtávú emlékeket, hogy túlélje az élményt.

 

A tömeg mint mozgó, öntudatos lény

 

A plázában mozgó tömeg nem emberek összessége, hanem egyetlen hatalmas, izzadó, céltalanul sodródó organizmus, amelyet leginkább egy békésen hömpölygő, de időnként agresszívan kitörő karácsonyi amőbához lehet hasonlítani.

 

Amikor valaki azt mondja: „bocsánat, csak benéznék ide egy percre”, a sors már nevet. Nem lesz az egy perc. A sor belassul, előtted valaki kuponozik, mögötted valaki hangosan telefonál:

 

– „NE HARAGUDJ ANYUKA, NEM HALLAK, A LAST CHRISTMAS MEGINT ELŐJÖTT!”

 

A mozgólépcsőn pedig mindig ott áll valaki, aki feltehetőleg idén kapta az első mechanikai élményét, és teljes bizonytalansággal közelít rajta felfelé.

 

Ajándékkeresés, avagy a reménytelen küldetés

 

A bevásárlólistán eredetileg ez áll:

• valami Apának
• valami Anyának
• valami, ami „nem nagy, de aranyos”
• és semmiképp sem még egy sál vagy zokni

A valóság:

• veszel egy sálat
• még egy sálat
• és egy zoknit, mert „hátha mégis örülne neki valaki”

Közben a harmadik üzletben is elfogyott az, amire eredetileg készültél, ezért megveszed a fura aromájú kézkrémet, ami úgy néz ki, mint ami egy wellnesshotel és a kőolajipar tiltott kapcsolatából született.

 

A bolti díszkivilágítás mint neurológiai teszt

 

A plázák ilyenkor úgy világítanak, mint egy nukleáris reaktor karácsonyi kiadásban. A fények stroboszkópszerűen villognak, az ember pedig érzi, ahogy az agya lassan HDR-módba vált, amit a természet nem tervezett.

 

A csomagolópapírok között végül átesel valami díszkivilágítás vezetékein, ami cserébe kellemes "Csengettyűszívás, áramszünet" hangulatot biztosít.

 

A kasszasor végső próbatétele

 

A kasszánál kétféle ember létezik:

• aki mindent előkészít, kártyával fizet, és fél perc alatt végez
• és aki még akkor is keresgéli a pénztárcáját, amikor már mindenki mögötte szellemi Földrengés-riasztásban áll

A háttérben közben megszólal az „All I Want for Christmas Is You” — ötödször, ugyanabban az üzletben.

 

A sorban állók 74%-ánál ekkor jelentkezik a karácsonyi migrén előszobája, a „ha még egyszer meghallom, Mariah Carey-nek személyesen írok” típusú fenyegetés.

 

A kijárathoz vezető El Camino

 

A bevásárlás végén az ember megfogadja:

• jövőre online rendel
• jövőre még októberben megvesz mindent
• jövőre…

… aztán jövőre ugyanúgy a plázában köt ki december 22-én, mert a tradíciókat tisztelni kell.

 

A kijárat felé haladva még egyszer utoljára megüti a fülét a hangosbemondó:

„Kellemes ünnepeket kívánunk!”

 

És ebben a pillanatban érzed, hogy szükséged van az ünnepekre.

Nem a szeretet miatt — hanem hogy végre csend legyen.