Agymenés 681.

Advent második gyertyája – amikor már mindenki kiégett, kivéve a gyertyát

 

Az első gyertya meggyújtása még lelkes, feszülten komponált influencer-pillanat volt. De aztán telik az idő. És elérkezik a második gyertya, ami mindig egy külön pszichológiai állapot: „Kezdjük elveszíteni a motivációt, de még túl korán van idegösszeomlást kapni.”

 

A család minden évben ugyanígy áll hozzá.

 

A gyertya, amelyik nem kért túlórát

A második gyertya már hetek óta hallgatja az elsőt, amint panaszkodik:

– „Te legalább még szép vagy! Engem már félig megettek a huzatok!”

– „Neked még van kanócod!”

– „Miért én vagyok a lilából a bal oldali? Ez nem fair!”

A második gyertya viszont csak ül a koszorúban, és rezignáltan gondol valamire, ami nagyon hasonlít a „nem vagyok ezért eléggé megfizetve” érzésre.

 

A család, amelyik már nem akar kontentet – csak túlélni

 

A második gyertyagyújtás fotózása már közel sem olyan lelkes.

Az anya: – „Nem kell a 47 filter. Elég, ha nem látszik a tegnapi mosatlan.”

Az apa: – „Tudjátok mit? Idén hagyjuk. Úgyse nézi senki az Instán.”

A gyerek: – „Ezt most gyorsan csináljuk. Ööö… muszáj minden héten?”

A kutya: – „Hagyjuk már a gyertyákat. A maradék töltött káposzta engem jobban érdekel.”

Mire a telefon előkerül, senki nem mosolyog őszintén. A képen látszik: a család már félúton a karácsonyi kiégés felé.

 

A koszorú lelkiállapota: „Hagyjuk…”

 

A smaragdzöld, műfenyő-ágakból összerakott koszorú úgy érzi magát, mint egy túlhajszolt pedagógus december 10-én: „Én ezt a tempót nem bírom. Most komolyan, még két gyertya? Kettő?!”

 

A kötözött műszalag már elvesztette a formáját. A bogyók egy része lehullott. A gyertyák ferdén állnak, mint a szeretteink a karácsonyi pálinka után.

 

A második gyertya tehát fellobban. A család pedig egyszerre mondja:

„Ugye ez most már gyorsabban le fog menni?”

 

A gyertya nem válaszol. Bölcs hallgatásba burkolózik, mint egy kiábrándult terapeuta, aki tudja, hogy a valódi dráma csak most kezdődik.

 

És ez még csak a második.

A harmadiknál már lesz passzív-agresszió.

A negyediknél pedig olyan szintű kollektív idegi szétcsúszás, hogy még a koszorú is szabadságot szeretne inkább.