A béke ünnepe… elvileg
A karácsony a szeretet ünnepe — legalábbis december 24-én 17:26-ig, amikor a család negyedik generációja egyszerre rohan a konyhába bejelenteni, hogy „valaki megette a bejgli végét, de nem én voltam”. Onnantól az ünnep megy, a béke pedig diszkrét távolságból figyeli az eseményeket, mint egy óvatos szomszéd, aki csak a függöny mögül mer kinézni.
A karácsonyfa-díszítés mint extrém sport
Minden évben elhangzik a mondat: „Most csak egy kicsit igazítok rajta.” Ez a mondat a magyar háztartások 73%-ában a baleseti statisztikák előszobája. A „kicsit igazítok rajta” valójában azt jelenti, hogy valaki rögtönzött artista módjára feláll a gurulós székre, egyik lábbal támaszkodik a kanapén, másikkal a fizika törvényeit cáfolja, miközben a fa alól egy halk reccsenés hallatszik, amit mindenki ignorál, hátha magától megjavul.
Az ünnepi díszek közben úgy hullanak, mint a dominók: ha leesik egy üveggömb, a fa alatt spontán kialakul egy „jó, akkor most mindenki mozdulatlanul marad” verseny. A macska eközben épp a csúcsdíszt próbálja eltulajdonítani, feltehetőleg saját civilizációja számára.
A kommersz ajándékok nagykönyve
A fa alatt tornyosulnak a gondosan becsomagolt ajándékok, amelyek 80%-a idén is a legendás háromság valamelyik eleme: a bor, a sál és a zokni.
A bor, amely mindig „különleges”, és senki sem tudja, honnan jött — egy ember emlékszik rá, de ő tavaly kapta. Körbejár, mint a családi legendák.
A sál, amelyet soha senki nem kér, de mindenki kap. Ráadásul a család két tagja ugyanabból a boltból, ugyanazt, ugyanazon a napon veszi meg, de erre csak kibontáskor derül fény.
A zokni, amely az univerzum állandója. Lehet vicces, lehet prémium, lehet olyan, ami úgy néz ki, mintha egy űrutazás mellékterméke lenne — de jön, érkezik, megállíthatatlanul, mint a postás, csak kevesebb mosollyal.
Amikor kibontásra kerül a sor, mindenki mesteri szinten hazudja a lelkesedést:
„Hű, egy újabb sál! Pont ilyen színűt akartam, csak eddig nem tudtam róla!”
„Zokni! És… pöttyös! Hát ez hiányzott a kollekcióból.”
„Bor? De jó, hogy mondod, pont elfogyott a múltkori… amit tavaly kaptam…”
A karácsonyi vacsora és a „Politikai Vitacsomag”
A vacsorához természetesen mindenki leül, ekkor azonban aktiválódik a „Karácsonyi Politikai Vitacsomag” nevű kiegészítő, amelyet senki nem rendelt, de a sors évente kiszállítja. Tartalma változó, de jellemzően van benne:
- két adag gazdaságpolitika,
- egy marék „régen minden jobb volt”,
- és egy egész tál „az internet tönkretette a világot”.
A gyerekek eközben túlpörögnek a mézeskalács és a várakozás miatt. Az „angyal” (aki jelenleg a spájzban LEGO-t csomagol hangtalanul — lehetetlen vállalkozás) közben azon imádkozik, hogy idén ne kelljen fél tekercs celluxot ráerősítenie, hogy egyben maradjon a csomag.
A végére mégis minden a helyére kerül
A fa kissé ferde, a díszek fele félúton a bútorok alatt kötött ki, a macska csillámporos, a bor–sál–zokni kombó feltölti a családi készleteket 2030-ig, de valahogy mégis mindenki megnyugszik.
A béke végül visszaszökik — nem nagy csinnadrattával, csak úgy csendben. Ahogy a család végre leül, és elhangzik a mondat: „Na jó… akkor ki kér még bejglit?”
És ez a karácsony: hangos, abszurd, túldíszített, ajándékokkal tele — és pont ez benne a csoda.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése