Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 691.

A család, amelyik idő előtt megette a karácsonyt


 

Vannak emberek, akik decemberben kezdik a készülődést.Vannak, akik novemberben.
 
És vannak azok, akiknél október 4-én már világít a ház, mintha a NASA félreértésből leszállóhelynek jelölte volna ki a kertet.
 
Náluk a karácsonyi fa már október közepén áll.Október! A szerencsétlen fa tesója még büszkén áll az erdőben, miközben emez már a leveleit hullatja.
 
A gyerek teljes időzavarban él
 
A család legkisebb tagja október óta azt kérdezi:– „Ma jön a Jézuska?”
– „Nem, kisfiam, most még csak az őszi szünet van.”
Aztán novemberben:– „Akkor most karácsony van?”
– „Még mindig nem.”
Decemberben:– „Most akkor mi van?”
– „December.”
– „Az melyik ünnep?”
 
Mire tényleg eljön a szenteste, a gyerek már megfáradt veteránként néz a feldíszített nappalira:– „Anya… ezt a fát már láttam.”
 
A család pedig csöndben érzi, hogy tényleg így van.A karácsony náluk olyan, mint egy Netflix-sorozat, amit túl korán kezdtek el nézni:mire a premiert elérnék, már mindenki megunta.
 

A Szenteste, ami olyan anticlimax, hogy tanítani lehetne

 
Amikor végre december 24. este eljön, a legtöbb házban hangulat, varázs, meghittség. Náluk? Mindenki ül, fáradtan, ünnepi kiégésben, mint akik túl sok adventi naptárat nyitottak ki egyszerre.
 
A gyerek komolyan megkérdezi:– „Anya, most akkor ezt csináljuk egészen márciusig?”
 
Ez az a pillanat, amikor a család felismeri:túl korán kezdték el a karácsonyosdit. Pedig olyan trendi lett a fa, az összes szomszéd a csodájára járt, és a kerületi újság tizedik oldalára is bekerült a képe. Olyan túl korán volt ez az egész, hogy gyakorlatilag „pre-karácsonyi fáradtság-szindrómájuk” lett.
 

A gyors menekülés: trendelő húsvéti díszítés

 
Szenteste után, amikor mindenki hulla fáradt, felcsendül a mondat: – „Kezdjük el a húsvéti dekor tervezését.”
 
Mert mi lenne romantikusabb, mint egy nyuszis koszorú december 26-án? Ráadásul nem akármilyen dekor kell. Trend/elő, természetesen!
 
Jöhetnek:
  • skandináv minimalista nyuszik fakorongon,
  • pasztell „nordic chic” tojások,
  • bojtfülű „cottagecore” tapsifülesek,
  • és a neon körvonalas futurisztikus „techno rabbit 2.0”.
A család munkamegosztásban dolgozik:
 
  • apa lézervágót keres, mert a „nyúl siluett” kézzel már nem elég menő,
  • anya Pinterest-táblát szerkeszt „Húsvét, de prémium” címmel,
  • a gyerek meg végre megkönnyebbül: – „A nyuszi mikor jön? Októberben?”

A ház arculata teljes időzavarban

 
Karácsony másnapján már ott figyel a bejáratnál a dekorációs nyúl, a karácsonyfa mellett. A kép olyan, mintha egy szezonális időutazó csapdába esett volna a nappaliban.
 
A szomszédok megértően mosolyognak. Legalábbis azt hiszik, hogy mosolyognak — valójában hunyorognak, mert a ház október óta világít.
 
A tanulság?
 
Egyszerű: Ha októberben elkezded a karácsonyt, decemberre elfogy.
Ha december 26-án elkezded a húsvétot, márciusra összeomlanak a nyulak.
De legalább trendben vagy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...