Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 679.

A Nagy Magyar Cégkivonat-Forradalom


 

A magyar UCC-hívők különös népség: ők azok, akik szerint Magyarország valójában egy Delaware-ben bejegyzett Kft., az Alaptörvény pedig egy rosszul sikerült ÁSZF, amit telekomos ügyintézők firkáltak át 2012-ben egy hosszú műszak végén.
 
A mozgalom hite egyszerű: Ha elég hangosan mondod, hogy az állam nem létezik, akkor majd a rendőr is elhiszi.
 
A követők ugyanis olyan papírokkal járnak-kelnek, amelyek nagyjából úgy néznek ki, mintha egy első osztályos gyerek próbált volna Harry Potter-stílusú igazolványt készíteni technikaórán: színes filctoll, „központi hologram”, és a sarokban a világegyetem pecsétje (egy mosolygós napocska).
 
A rendszámuk sem akármilyen: 40.000 forintért megkapod a szabadság betűit, és ha nagyon szerencsés vagy, bónuszban jár mellé egy kamuforgalmi, ami úgy néz ki, mintha valaki egy rossz Word-sablonból akart volna útlevelet generálni, de közben kifagyott a számítógépe.
 
A hívők szerint ha ezeket az iratokat lobogtatják, akkor:
  • nem vonatkozik rájuk a KRESZ,
  • nem kell adót fizetni,
  • nem kell biztosítást kötni,
  • és a parkolási büntetés minimum bocsánatkéréssé változik át.
 
A valóság ezzel szemben az, hogy a rendőr szemöldöke felmegy olyan magasra, hogy az már majdnem a Nemzetközi Űrállomásról is látszik, aztán indul a helyszíni okítókör: „Jó napot, uram, ez itt nem létező dokumentum. Az állam viszont létezik, és időközben ide is ért.”
 
A mozgalom radikálisabb tagjai saját „rendőrséget” is alapítottak, aminek első számú feladata a semmi. De azt legalább nagyon határozottan csinálják.
És persze mindenki „felébredhetne”, hiszen — ahogy az egyik követő fogalmazta:„Félkegyelmű az, aki azt hiszi, hogy ez az ország még Magyarország! Ez csak egy cég! Nézz utána, igaz!”
 
Hogy minek kell utána nézni? Ez már homályos. Valószínűleg ugyanannak a forrásnak, ahol a laposföld bizonyítékai és a „kémiai csíkok” kézzel rajzolt térképei is tornyosulnak.
 
A mozgalom azonban törhetetlen optimizmussal hiszi: ha elég sok hamis rendszámot szerelnek fel, egy napon a valóság is beadja a derekát.
 
Addig pedig marad a helyzet, amelyben:
  • a benzinkutas nevet,
  • a rendőr sóhajt,
  • a bíróság ítél,
  • az UCC-hívő pedig még mindig Delaware-t keresi a térképen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...