Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 692.

 


A történelem már látott nagy címeket, súlyos jelzőket, bronzba öntött túlzásokat. Emlékezhetünk még „a Kárpátok géniusza” címre, akinek még a gondolatai is állítólag öt éves terveket írtak, de legalább nem nálunk rontotta a levegőt. Ám olyan, hogy a „Kárpátok megtermékenyítője”… na, ez új fejezet a nemzeti mitológiában, ez igazi hungarikum, kérem.
 
A Medián mérése szerint ugyanis, ha a Tisza nyerne, nőne a gyermekvállalási kedv. És a cikk logikája itt finoman, de határozottan átlép a demográfiából a népmesébe. Mert innentől már nem kormányprogramról beszélünk, hanem biológiai kisugárzásról. Nem intézkedések, nem jövedelmi biztonság, nem lakhatás. 
 
Elég egy politikai győzelem, és a bölcsők maguktól kezdenek ringani. 🍼
✨
 
Magyar Péter tehát nemcsak politikai tényező, hanem termékenységi faktor is immáron, amit három gyermekkel és barátnők castingjával tud igazolni hitelesen.
 
Ahol megjelenik a neve egy grafikonon, ott a gólyák idegesen igazgatják a menetrendet, hova is kell a következő babát pottyantani. A spermabankok statisztikai zavarba jönnek, a demográfusok pedig csendben becsukják az Excel-t: ez már hitkérdés, kérem, szekta-fontosságú sorskérdés a hit fénye alatt.
 
És a legszebb az egészben, hogy ehhez nem kell még hatalom sem. Elég a lehetőség ígérete, és máris nő a születésszám. A politikai program itt már nem választási pontokból áll, hanem sejtosztódásból. A kampány nem utcafórum, hanem családbarát aura. 👶📈
 
Így hát jegyezzük meg a kort: volt idő, amikor vezéreket hívtak géniusznak. Ma már elég, ha statisztikailag fogamzásképes és posztol eleget a Facebookon.
 
A Kárpát-medence pedig csendben tanulja az új titulust:
Nemzetegyesítő? Talán.
Rendszerváltó? Lehet.
De mindenekelőtt: demográfiai jelenség.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...