Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 707.

Élelmiszer-önvédelem


 

Úgy döntöttem, hogy innentől rendet teszek. Feljelentek minden vegánt. Sőt, mindenkit, aki zöldséget eszik.
 
Nem ideológiai okból. Egyszerű logika.
 
Ha valaki répát rágcsál, az eleszi a kaját a kajám elől. A répa ugyanis a hús előszobája. A saláta az állati fehérje előszobájának előszobája. A vegán tehát közvetetten, de kétségtelenül veszélyezteti a vasárnapi rántott húsomat.
 
Ez már nem étkezési preferencia, ez élelmiszer-kisajátítás.
 
Holnaptól figyelem a parkokat. Aki hummuszt kanalaz, gyanús. Aki zabtejet kér, potenciális elkövető. Aki azt mondja, „én csak flexitáriánus vagyok”, az előzetesbe kerül, mert ez már szándékos ködösítés.
 
A vád egyszerű: tudatos növényevés, előre kitervelten, különös ideológiai meggyőződéssel.
 
Nem érdekel, hogy „a tehénnek is kell enni”. Az én érdekemben a tehénnek sokkal többet kellene ennie, nem kevesebbet. A vegán viszont elveszi előle a répát, a répától meg elgyengül a tehén, és tessék, itt tartunk: száraz pörkölt, drága hús, erkölcsi fölény a vacsoraasztalon.
 
Ez egy láncreakció. Aki salátát eszik, az veszélyes precedenst teremt.
 
Természetesen a hatóságokkal együttműködöm. Lesz külön zöldség-nyilvántartás. Krumpli: csak indokolt esetben. Brokkoli: kizárólag orvosi papírral. Tofu: azonnali elkobzás, nyomrögzítés.
 
Nem gyűlölök senkit. Csak megvédem az ebédemet.
 
Mert a szabadság ott ér véget, ahol valaki megeszi a kajámat a kajám elől. 🍖🥬

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk