Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 680.

 


Hamarosan indul az országos „Mutassuk meg, hogy nálunk minden tökéletes, még ha belül ropog is a gipszkarton” ünnepi kampány.
 
Ilyenkor hirtelen mindenki terhes, eljegyzett, mélyértelmű és végtelenül boldog — legalábbis három fotó erejéig. Van, aki évente kétszer lesz várandós, egyet direkt decemberre időzítve, csak hogy legyen friss tartalom, mert a tavalyi babamozi már nem elég insta-kompatibilis, és kell egy új a TikTokra.
 
A 4D ultrahangon a gyerek már Gucci sapkában pózol, mert hát ciki lenne csupaszon megszületni. Mellette a „Designer Nordmann – Only for VIPs” fenyő pompázik, beszélő girlanddal, ami néha rád szól: „Mosolyogj már, te szerencsétlen, ez karácsony!”
 
A csillogó díszek Swarovski-kristállyal vagiznak, mert a fa is szeretné éreztetni a világgal, hogy „drága vagyok, de legalább műanyag”.
 
A gyerekek már beállítva a dekor mellé, mintha katalógusba készülne a család: egyik kezükben a tavalyi tablet, másikban az idei 650 ezres iPhone, amin 6 évesen megtanulták a „screen time bypass” művészetét. Ha nincs iPhone, majd ráphotoshopoljátok. A valóság amúgy is túl ócska lenne.
 
Amúgy csak halkan mondom, én is vettem szarvasos pólót, igazi prémium minőség: a „GÚCSÍ” felirat ferdén van hímzve, hogy autentikusabb legyen. A táskám „májkelkorcs”, annyira eredeti, hogy a zipzár is külön életet él.
 
Közben megy az éves kirakatszép élet: mutassuk meg, hogy szeretjük egymást, legalább addig, amíg a kamera kattint. Egész évben tökéletes a semmibe-nézés, a csöndes passzív agresszió, de szenteste kötelező az össznépi szeretet-színjáték, különben mit posztolsz?
 
És el ne felejtsétek kiszedni a nagymamát a spájzból, miután magára maradt 48 kiló töltött káposztával, és a nyakára tekertétek a kínai piacos kamu Guccsit, mert hát „jól mutat a fotón”.
 
A mama úgyis szeret, akkor is, ha egész évben a kutya többet látja, mint ti.
A fényfüzért vegyétek elő MOST, mert ha szentestén bogozzátok, megint tele lesz a lépcsőház ordítással, a nappali fala meg szétcsapott pezsgővel.
 
Csak halkan súgom, hogy nálam 7in1 okosfény van, 14 ablakban 14 színben villog, telefonos appról irányítva, és úgy néz ki a ház, mintha karácsony este az idegen civilizáció leszállni készülne. Legalább van miről pletykálni a szomszédnak.
A kertben már áll a világító rénszarvas, az olvadó műhóember, és a falra mászó mű-Mikulás, amit a szél minden nap le akar szedni, de ti hősiesen visszadrótozzátok, mert „látják a szomszédok”. Ez mind nagyon fontos ám!
 
Az asszonynak idén kizárólag Dyson porszívó jár, vagy Dreamx robotporszívó, mert az drága, tehát szeretetből van. A blokkot fotózzátok le, különben senki nem hiszi el, hogy tényleg beruháztatok egy fél lakbérnyi összeget arra, hogy a por is luxusban éljen, és nem a Temus kamut vettétek meg.
 
A gyereket szenteste ne verjétek meg, ha rossz. Aznap nem illik. Ünneprontás.
Majd 25-én, amikor a maradék bejglit is megette és lerázta a díszek felét a fáról, és persze senkinek nincs bekapcsolva a kamerája. Szóval vigyázzatok: NE legyen videó, mert a közösségi média most már moderálja a valóságot is.
 
Ja, és valaki kér zserbót? Nálunk idén 20 négyzetméter készült. Már a nappali felét is elfoglalta, de legalább impozáns – ha már egyszer úgyis kirakatban élünk. 
 
És bejgli is lesz, az beteríti a lakást. Ami kirepedt, majd fordítva tesszük le a képekhez.
 
(Különben tényleg szeretem a karácsonyt. Csak kár, hogy közben mindenki más megőrül.) 🎄✨

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...