Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 703.

Karácsony második napja, avagy a visszaváltás ünnepe


 

Karácsony második napján az ország két részre szakad. Az egyik fele még emészt. A másik már öltözik. Pontosabban sminkel, hajvasal, és idegesen frissíti a pláza nyitvatartását, mintha a kapuk mögött nem üzletek, hanem a megváltás várna.
 
A plázacicák már hajnalban készen állnak. A karácsonyi ajándékutalvány ott lapul a táskában, mint egy ideiglenes erkölcsi felmentés: ezt muszáj elkölteni, különben elvész. A boltba lépés pillanatában az ünnep hivatalosan véget ér. A karácsonyi zene még szól, de már nem békés, inkább fenyegető.
 
Mások közben otthon ülnek, pizsamában, és a nappalit csendben átalakítják digitális bolhapiaccá. A tegnap kapott pulóver ma már „egyszer viselt, ajándékba kaptam, nem az én stílusom”. A konyhai robotgép doboza bontatlan, mert úgy többet ér. A gyertyaszett „szép, de nekem már van”. Mindenhez tartozik egy kis történet, ami véletlenül sem sért senkit.
 
A Vinted és a Marketplace ilyenkor felizzik. A családi ajándékozás második élete elkezdődik. Ami tegnap még szeretet volt, ma már alku. A karácsony szelleme csendben átköltözik a futárszolgálatok raktáraiba.
 
Délutánra az utalványok eltűnnek, helyükön megjelennek ruhák, mert „akciósan megérte”, cipők, mert „kellett egy ilyen”, és egy pulóver, ami pontosan olyan ronda, mint az, amit már tegnap, nagyon gyorsan feltettünk eladásra. A kör itt is bezárul, csak gyorsabban.
 
Karácsony második napja sikeres volt. Senki nem sértődött meg látványosan, mindenki jobban érzi magát egy kicsit, és az ajándékok végre oda kerültek, ahová valójában valók: forgalomba. 🎁📦

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...