Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 698.

Karácsonyi menekülőművészet 101 – avagy hogyan NE legyünk otthon az ünnepekkor


 

Van egy réteg, amely számára a karácsony nem a szeretetről, békéről vagy a „de jó lesz együtt lenni” érzésről szól, hanem egyetlen dologról: hogyan lehet elegánsan, trendin és fotogén módon elmenekülni a család elől.
 
Ők azok, akik már december 1-jén posztolják: „Jajj, annyira idegesít a családom, muszáj kikapcsolódni valahol!” "jajj, annyira utálom a karácsonyt, idén hova meneküljek?"
 
Udvariasan nem teszik hozzá, hogy a „valahol” általában egy olyan wellness hotel, ahol a pezsgőfürdő hőfoka magasabb, mint a karácsonyi hangulatuk, de nem kell se a fa díszítésével, se a kajával, se az ajándékokkal bíbelődni.
 
A főzés?
 
„Nem tudok főzni” – mondják, miközben a futár az év utolsó, tizenkettedik ünnepi menüjét adja át az ajtóban. „Hát most komolyan, ki főz ma már karácsonykor? Az olyan… retró.” A halászlé helyett jöhet a sushi tál, a rántott hús helyett a quinoa-buddha-bowl, mert hát karácsony is csak egy Insta-story, nem? Szigorúan a wellness hotel éttermében, persze.
 
És persze nagyon fontos, hogy minden erről szóló tartalom minimál szűrővel, wellness pálmával és egy fél pezsgőspohárral legyen lefotózva. Hiszen karácsonykor otthon lenni nem menő. Otthon lenni az más embereknek való.
 
A középosztály új rebellisei wellnessbe vonulnak – ők így lázadnak a bejgli és a töltött káposzta ellen.
 
Persze mindezt mély spirituális indoklással tálalják:
– „Most magamra szeretnék figyelni…”
– „Többet érdemlek…”
– „A család toxikus…”
 
Közben csak arról van szó, hogy a jakuzziban ülve kisebb az esély arra, hogy valaki megkérdezze:
„Mikor házasodsz?”
"Mikor jön más végre a gyerek?"
„Miért vagy még mindig ilyen?”
„Mennyi lett a fizetésed?”
 
Az ünnepi menekülőosztag tehát sikeresen teljesít: tréningruha, spa papucs, gyertyafényes szauna – és messziről integetnek a családnak: „Boldog karácsonyt, majd küldök képet a reggeli svédasztalról!”
 
És valóban boldogok.
 
Mert nincs olyan karácsonyi csoda, amit egy jól időzített wellness hétvége ne tudna kiváltani. 🎄🧖‍♀️✨

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...