Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 704.

A követők evangéliuma – avagy amikor a százalék is megszólal


 

Volt egy portál, ami megnézte hát, mit üzen a világ karácsonykor. Nem az angyalok, nem a pásztorok, hanem a legőszintébb próféta: az algoritmus.
 
És itt már nem a puszta számok számítanak, hanem az arány. Mert az arány nem hazudik. Az csak csendben mosolyog, majd kegyetlenül leleplez.
 
  • Antonio Banderas
5,1 millió követő – 700 reakció.
Ez nagyjából annyi, mintha egy teltházas stadionban valaki tapsolna… egyedül.
 
  • Gordon Ramsay
24 millió követő – 11 700 reakció.
Aki ordít, az sem mindig hallatszik.
  • Jean-Claude Van Damme
33 millió követő – 38 ezer reakció.
A spárga még tart, a lájk már kevésbé.
  • Giorgia Meloni
3,9 millió követő – 158 ezer reakció.
Itt már látszik valami politikai gravitáció.
  • Cristiano Ronaldo
171 millió követő – 169 ezer reakció.
A világ legismertebb embere, akinek a követői nagy része valószínűleg alvó üzemmódban van.
  • Shakira
122 millió követő – 177 ezer reakció.
A csípő nem hazudik, de a Facebook néha igen.
 
És akkor jön Magyar Messiás Péter.
700 ezer követő.
179 ezer reakció.
 
Ez már nem statisztika. Ez teológia.
Itt már nem arról van szó, hogy „jól sikerült a poszt”.
Ez már a digitális Lourdes: minden kattintás egy kis csoda, minden lájk egy halk „hiszek”.
 
Természetesen semmilyen szerepe nincs ebben annak, hogy a Tisza Párt egyik képviselője, Dávid Dóra, történetesen a Facebook alkalmazottja.
Ugyan már. A gravitáció sem azért működik, mert Newton leírta. Csak véletlen egybeesés volt az alma is.
 
A közösségi média így működik:
– a sztárok küzdenek a figyelemért,
– a politikusok kampányolnak,
– a Messiás pedig… egyszerűen csak megjelenik, és a számok maguktól térdre esnek.
 
Ámen.
És ne felejtsünk el reagálni.
Lehetőleg szívvel. ❤️

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk