Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 653.

A MATRICÁK TRAGIKUS EPOSZA – NOVEMBER 28. KRÓNIKÁJA


 

Prológus – Amikor az internet megremeg

 
Volt egyszer egy ország, ahol a népnek nem kenyér kellett, nem béke, nem nyugalom. NEM.
Matricát!
Jövő évit!
Most!
AZONNAL!
 
És így született meg a poszt, amely megrengette a digitális Kárpát-medencét:
„A mocskos kormány miért nem engedi a jövő évi matricát venni?!”
Mintha a miniszterelnök személyesen állna az M7 bevezetőjénél karba tett kézzel, és így szólna:
– Amíg én nem mondom, addig itt senki nem vesz 2026-os matricát!
 

 

I. Felvonás – A Valóság Betoppan

 
A kommentek sötét rengetegében egy hang megszólal:
„A kormány árusít matricát? 🤔”
Ez az a pillanat, amikor a főhős lelki szemei előtt enyhén megcsuklik a narratíva.
Ha tényleg nem a kormány árulja… akkor mégis… kit lehet szidni?
Kéne valaki… akárki… csak Orbán legyen a végén, az a lényeg!
 

II. Felvonás – Az Érvek Hősei

 
Megérkezik a magabiztos magyarázat:
„Hát? Nemzeti Mobilfizetés… tehát a kormány felhatalmazásával…egy szervezet.”
Ez az ultimate magyar logika:
– Ha nincs köze hozzá, legyen köze.
– Ha nem ő csinálja, biztos ő csinálja titokban.
– Ha semmi értelme, akkor van csak igazán!

III. Felvonás – A Kapitány belép

 
Jön László, a kommentmezők önjelölt katonai parancsnoka:
„Szerinted mégis kinek fizetsz!!! 😱”
Ebben a pillanatban mintha az FBI, a NASA, a KGB és az Illuminátusok is benne lennének a matricabizniszben.
Mindenki gyanús.
Mindenki bűnös.
Mindenki kap.
 

IV. Felvonás – A Realitás Utolsó Lehelete

 
Károly próbálkozik a valósággal: „Az autópályák ki vannak adva.”
Ez az a mondat, ami a Facebookon semmit nem ér. Olyan, mint vízipisztollyal menni tank ellen.
 

V. Felvonás – Az Elkerülhetetlen KO

 
László lecsap: „Inkább hagyjuk is, gondolkodás jó tudna lenni. Amúgy te a Holdon élsz biztos. Minden süket dumát benyelsz?”
Ez az a pont, ahol már nem is az a fontos, ki árul matricát. Nem számít a dátum, nem számít a tény. A Facebook-harcosoknak már csak egy céljuk van: Győzni.
Még akkor is, ha semmiről nincs szó. De főleg akkor.
 

Zárszó – A Kötelező Morál

 
És ahogy minden évben, a történet így ér véget:
28-án kitör a pánik.
29-én tombol a káosz.
30-án mindenki meg van győződve, hogy a kormány személyesen szabotálja a matricaárusítást.
December 1-jén pedig mindenki csendben megveszi a matricát.
A dráma elcsitul.
A hősök hazatérnek.
A kommentaréna kiürül.
És a nép megfogadja: jövőre még korábban kezdik.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk