Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 689.

A díszítés, ami erősebb, mint az ünnepvárás


 

Régen a karácsonyfa egy szép zöld fenyő volt, amin színes gömbök lógtak, és kész.
 
Ma? Ma művészeti installáció, pszichológiai teszt, Pinterest-függőség és családi erőpróba egyszerre.
 
A trend, ami gyorsabban változik, mint a tűlevelek hullanak
Minden évnek megvan a maga karácsonyi díszítési trendje:
  • „Skandináv minimalizmus hófehérrel.”
  • „Bohém természetesség.”
  • „Csupa pasztell.”
  • „Fahéjillatú vintage nosztalgia.”
  • „Extrém glitter maximalizmus 8 kiló csillámmal.”
És persze a klasszikus:
 
„Hóval lefújt, arany-rózsaszín glam neonfényekkel”, amitől a nappali úgy néz ki, mintha egy diszkógömb és egy jegesmedve szerelemgyereke lenne.
 
A trendek követői pedig minden évben kijelentik: „Idén csak egy kicsit újítunk.”
Ez a mondat az ünnepi költségvetések csapdája.
 
A „kicsi újítás” valójában azt jelenti, hogy:
  • új égősor (a régit sosem lehet kibogozni)
  • új gömbkészlet (mert idén a tavalyi árnyalat már nem menő)
  • új szalagok, új figurák, új csúcsdísz
  • és új dekoráció a ház ELEJÉRE IS, mert a szomszéd már múlt héten kiakasztotta a „meteor shower LED-füzért”
A ház külseje mint statuszszimbólum
Az utcát ilyenkor három kategóriára lehet osztani:
 
A „visszafogott elegáns”
 
– két koszorú, egy kis fény, mely arra hivatott: „mi is ünneplünk, de csendben”.
 
A „szépen, ízlésesen feldíszített”
 
– pont annyi fény, hogy hangulatos legyen, de ne látszódjon az ISS-ről.
 
A „nemzetközi repülőterek figyelmeztetése”
 
– annyi fényfüzér, hogy a ház valószínűleg megsérti a légügyi szabályozásokat.
– a fényár olyan erős, hogy a karácsonyfa mellett lebarnulsz.
– a háztetőről 2,5 méteres világító rénszarvasok néznek rád, mint valami karácsonyi őrsereg.
– a szomszéd kutyája PTSD-t kap, amikor bekapcsol a fényshow.
 
És persze ott a klasszikus mondat: – „Jaj, mi csak egy kis egyszerű hangulatot szeretnénk!” Ezt általában azok mondják, akik 3400 LED-et használnak.
 

Az Instagram-csapda

 
A díszítésnek ma már nem az a célja, hogy szép legyen.
A cél: hogy virálisan terjedjen.
 
A fotók így születnek:
Ekkor valaki megjegyzi: – „Szép, szép… de tavaly más volt.” Ez a díszítők Legnagyobb Szitokszava.Ilyenkor már tervezik is a jövő évi stílust:
„Tópszínű monokróm alpesi industrial.”
 

A család csendben szenved

 
A fa alatt gyűlik a műanyag csomagolóanyag, a padlón tűlevél (mert hiába műfenyő, akkor is hullik), az ember pedig érzi, hogy a lelke valahol a 24. égősornál olvadt ki.
 
De a végén, amikor minden világít, minden ragyog, minden csillog……és a ház olyan, mint egy karácsonyi tündérjárás energiatakarékossági kudarca……akkor mindenki elégedetten sóhajt: „Hát igen, ez már karácsony.”
 
A szomszéd meg majd januárban kérdezi: – „Ugye idén valami teljesen MÁS lesz?”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...