A hajó stabil… és a jéghegy is.
A demokrácia ünnepe nálunk nemcsak zászlólengetés és ünnepi beszédek, hanem egyfajta kollektív sudoku is: mindenki próbálja kiszámolni, melyik X hova kerül, és vajon az X tényleg X lesz-e, vagy egy jól álcázott „nem is úgy értettük”.
A „B terv” pedig ott lapul a zsebben, mint egy esőkabát napsütésben: reméljük, nem kell, de valahogy mégis mindig kéznél van.
Mert a demokrácia olyan, mint egy svédasztal, ahol mindenki azt mondja: „szabadon választhatsz”, majd halkan hozzáteszi: „feltéve, hogy a választék ugyanaz.”
És igen, minden lehetséges. Ez a rendszer egyik legnagyobb erénye. Meg az is, hogy ennek az ellenkezője is. Így aztán bármi történik, mindig van egy verzió, amely szerint pontosan ez volt a terv.
Ha nyerünk: a nép bölcs döntése. Ha veszítünk: a nép még nem értette meg. Ha döntetlen: történelmi siker.
A „B terv” valójában nem is tartalék. Inkább egy filozófia. Egyfajta politikai jóga: hajlíthatóság, egyensúly, és néha egy kis öncsalás a mélyebb légzés érdekében.
Végül pedig ott állunk az urnák előtt, mint egy különös színház nézői és szereplői egyszerre. Bedobjuk a szavazatot, és reméljük, hogy nemcsak a darab címe marad ugyanaz, hanem a történet is kap némi fordulatot.
És ha nem? Nos… szerencsére van egy „B terv”. 
Legalábbis reméljük.
Legalábbis reméljük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése