Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 885.

 

A digitális házmesterek aranykora

 
 

 
Megérkezett a várva várt technológiai forradalom, kedves lakótársaim! Felejtsük el a poros, papíralapú házmesteri naplókat és a lépcsőházi pletykákat; a 21. században már applikáción keresztül teremtünk igazságot. 
 
Az „Immunitás Program” nem csupán egy korrupcióellenes eszköz – ez a modern társadalmi kohézió új, kényelmesen használható szentélye.
 
Képzeljük el a jövőt: Gizike néni a harmadikról már nem a konyhaablakból lesi, ki jön-megy a lépcsőházban. Nem, Gizike néni immár társadalmi megfigyelő. A telefonja képernyője fényesen világít az éjszakában, miközben az Immunitás-appot böngészi.
 
"Kedvesem, láttam, hogy a szomszéd Béla nem a megfelelő árnyalatú kék ingben ment ki a boltba és nem volt rajta a tiszás kitűző" – írja a jelentésébe, majd elégedetten dől hátra. "Tiszta és átlátható közéletet akarok, tehát bejelentem, mert az ő nem-tiszaros viselkedése nyilvánvalóan közveszélyes"
 
 

 

Az új "ÁVH" (Általános Virrasztó Hálózat)

 
Az "Immunitás" varázsszava mindent visz. Aki nincs velünk, az ellenünk van, vagy legalábbis szükségtelenül bonyolult. A házmester-ügynökök új generációja már nem kéri ki a személyigazolványod, nekik elég egy rossz pillantás a közös képviselői gyűlésen.
 
* A gyanús jel: Nem lájkoltad a posztot? Feljelentve.
* A szubverzív cselekedet: Más színű szatyrot használtál a boltban? Azonnali jelentés a központnak.
* A bizonyíték: Ha nem tudod igazolni, hogy miért nem voltál ott a legutóbbi szimpátia-tüntetésen, a digitális "Immunitás" azonnal kivet magából.
 
A legszebb az egészben, hogy nem kell informatikusnak lenni a besúgáshoz. 
 
Három kattintás, és már érezheted is a morális felsőbbrendűség melegségét. 
 
Nincs többé kényelmetlen konfrontáció, szemtől szembeni vita vagy érvelés. Csak a digitális gombnyomás, ami megszabadít minket a "nem-tiszták" okozta kellemetlen súlytól.
 
Az Immunitás Program tehát nem csak a korrupció ellen küzd, de küzd a sokszínűség, a kritikus gondolkodás és a szomszédi békesség ellen is.
 
Vigyázzanak magukra, kedves lakótársak! Sose tudhatják, melyik ablakban villan meg éppen az okostelefon képernyője, miközben valaki épp a "bejelentés" gombot keresi. Az önfeljelentő űrlap linkje a lépcsőház bejáratánál található – ne felejtsék el kitölteni, mielőtt kilépnek az utcára!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk