A nagy tavaszi felkoncolási szezon vége, avagy a Szeretetország nyári uborkaszezonja
A közösségi média hírfolyamát görgetve az embernek néha az az érzése, hogy a magyar közélet egyetlen hatalmas, folyamatosan izzó katlan, ahol a szeretet és a felkoncolás fogalma nemhogy megfér egymás mellett, de kézen fogva mennek a vérpad felé.
Jelenleg ott tartunk, hogy a reggeli kávé mellé tálalt digitális guillotine-ok, az akasztófákról szóló szakértői értekezések és a börtönkulcsok csörgetése annyira megszokottá vált, mint a reggeli közlekedési dugó. Úgy tűnik, Szeretetország határai épp olyan rugalmasak, mint egy gumiszalag: amíg egyetértünk, a végtelen szeretet ölel, amint kérdezni mersz, azonnal a vádlottak padján találod magad.
De vajon eljön-e a megváltó nyári szünet?
A történelmi tapasztalat azt súgja: igen. A demokrácia – vagy annak a magyar rögvalóságban kialakult furcsa mutációja – ugyanis egy végtelenül lusta élőlény. Ugyanúgy, ahogy a nagy, elvi tüncikézős szezonok is rendre elillantak, mihelyt a hőmérő higanyszála átlépte a 30 fokot, úgy a gyűlöletcunamik is hajlamosak a nyári napforduló környékén szublimálni.
A forradalmi hevület nehezen viseli a fesztiválok, a Balaton és a légkondicionált irodák hűvösét.
A bilincs lecserélődik fröccsre, és a billentyűzet-harcosok, akik még tegnap éjjel a népítéletet követelték a monitor előtt, holnap már a Sziget vagy a strand partján keresik a legkönnyebb fröccsöt. A felkoncolás gondolatát felváltja a "ki a legszebb a fesztiválozó tömegben" kérdésköre.
A tetemre hívás" helyett "buli-hívás következik. A politikai ellenfél számonkérése helyett a napirendre kerül a "miért nincs hely az árnyékban" és a "miért olyan drága a lángos" egzisztenciális drámája.
A nyári szünet egyszóval a közéleti elvek leghatékonyabb gyilkosa.
Ne legyenek illúzióink, nem a lelkiismeret fogja elhallgattatni a gyűlöletet. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a magyar közéletben a politika is szezonális iparág. Ahogy a Pride utáni hirtelen csend is jelezte, hogy a nagy elvek elmentek szabadságra, úgy a mostani tiszás-szeretetországos forradalmi pörgés is átvált majd lábvíz-üzemmódba.
Augusztus végén aztán, amikor újra hűvösebbre fordul az idő, és a fesztiválok utáni másnaposság elmúlik, a Facebook-algoritmusok újra a felkoncolásra, a bilincsekre és a történelmi igazságtételre éheznek majd.
Addig is azonban éljük túl ezt az áradó, nagy szeretetet és majd élvezzük a nyári szünetet. A gyűlölet is emberből van, neki is kijár a két hét balatoni nyaralás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése