Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 844.

 

A Karmelita-falva lovagja: Egy modern eposz


 

 
Péter nem hord páncélt, mert a slim-fit ing jobban feszül a képernyőn, és a lova sem fehér, hanem egy lízingelt SUV, aminek a szélvédőjére tapasztott iPhone-tartó a legfontosabb fegyvere.
 
A haditerv egyszerű, de zseniális:
 
Reggel 8:00: Diplomáciai offenzíva indítása egy kávéházi szelfivel. A felirat: „Brüsszel remeg, Moszkva izzad, én meg ittam egy lattét.”
Délelőtt 10:30: Hadüzenet a nemzetközi jognak egy 24 óráig látható Story-ban. Mert minden jogász tudja, hogy a Genfi Egyezmény valójában csak akkor érvényes, ha kap legalább tízezer lájkot és egy „Szia uram!” kommentet.
Délután 14:00: Történelmi traumák gyógyítása. Trianon? Megoldva egy jól irányzott hashtaggel: #nemvagyunkmiolyanok. A revízió nála annyit tesz, hogy néha átnézi a korábbi posztjait, és amit nem lájkoltak eleget, azt törli a kollektív emlékezetből.
 

A Virtuális Kormányülés

 
A külpolitika nála olyan, mint a Tinder: ha valaki nem tetszik, balra húzza az országot. Ha egy nagyhatalom bemutat, ő nem jegyzéket küld, hanem egy dühös emojit és egy sejtelmes utalást arra, hogy jövő kedden, pontban hatkor, leleplezi a gravitációt is.
 
„A hatalom nem cél, hanem egy filter, amit bármikor ráhúzhatsz a valóságra.” – tartja a népi bölcsesség a kommentszekcióban.
 
A bizonytalanság? Az csak a nézőpont kérdése. Ő nem bizonytalan, ő dinamikusan alakítható. Aki szerint a kormányzás szakma, az csak egy irigy troll. Aki szerint a nemzetközi kapcsolatokhoz protokoll kell, az valószínűleg nem látott még élőzést a Parlament lépcsőjéről, ahol a szél pont úgy fújja a hajat, hogy az egyszerre sugalljon szabadságharcot és egy samponreklám ígéretét.
 

A végső konklúzió

 
Míg a régi vágású politikusok unalmas aktákkal és tárgyalásokkal bajlódnak, Péter már régen megnyerte a háborút – legalábbis a statisztikák szerint. Mert minek megszerezni a hatalmat, ha el is lehet játszani? A színpadon legalább jobb a megvilágítás, és a végén nem kell elszámolni a költségvetéssel, csak a megosztások számával.
 
„Vigyázzatok, jövök! Vagy ha nem jövök, akkor posztolok róla, hogy miért nem tudtam elindulni a dugó miatt, amit a tehetetlen kormány okozott!”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...