Volt idő, amikor az internet olyan volt, mint egy hatalmas, kivilágított vásár: minden sarkon valami új csoda, minden kattintásnál egy kis felfedezés. Aztán valaki úgy döntött, hogy a vásár túl szabad. Kell rá kerítés. Belépődíj. És néhány hangosbemondó, ami megmondja, mit érdemes megnézni.
Így lett a hálóból platformpark.
A nagy ígéretek korszakában a Google meg a Facebook még úgy viselkedtek, mint az udvarias házigazdák. Tessék, itt egy gyors keresés. Tessék, itt vannak a barátaid. Minden gördülékeny, tiszta, szinte elegáns. Aztán amikor már mindenki náluk ült az asztalnál, hirtelen megjelent az apró betűs rész. Egyre több reklám. Egyre több ajánlott tartalom. Egyre kevesebb kontroll.
A vendégből termék lett.
Ez az a pont, ahol a rendszer elkezd önmaga paródiájává válni. A keresés már nem talál, hanem terel. A hírfolyam nem tájékoztat, hanem ingerel. A közösségi tér nem közösség, hanem egy algoritmikus gladiátorviadal, ahol a figyelem a valuta, és a józan ész ritka, mint a csend egy kommentmezőben.
És közben megszületett egy szó, ami mindent összefoglal. Nem finomkodik, nem kertel, inkább odacsap, mint egy rosszindulatú diagnózis: elszaródás.
Amikor valami először jobb lesz, aztán egyre rosszabb, de úgy, hogy közben mindenki úgy tesz, mintha ez lenne a fejlődés.
Nem egy hirtelen összeomlásról van szó, inkább lassú erózióról. Mint amikor egy ház nem dől össze, csak minden ajtó nyikorogni kezd, a vízcsap csöpög, és a villany néha villog. Lakható még, persze. Csak már nem jó benne lenni.
És a legszebb az egészben: ezt nem az internet csinálta, hanem konkrét döntések. Konkrét cégek, konkrét érdekek. Az a felismerés, hogy a felhasználó nem ügyfél, hanem erőforrás. Kitermelhető, optimalizálható, monetizálható.
A kérdés az, hogy lehet-e visszafordulni ebből.
Részben igen. De nem egy nagy, heroikus mozdulattal, inkább apró, makacs lépésekkel. Kevésbé függni a platformoktól. Tudatosabban használni őket. Keresni azokat a helyeket, ahol még nem az algoritmus diktál. És néha egyszerűen kilépni. Offline lenni. Csendben.
Mert az internet nem romlott el magától.
Csak hagytuk, hogy átépítsék körülöttünk.
És ha egyszer már megtörtént, akkor az is megtörténhet, hogy visszavesszük belőle legalább egy darabot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése