Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 870.

 

A Nagy Nemzeti Listázási Kézikönyv, avagy hogyan legyünk (még) relevánsak?

 

  
Úgy tűnik, Magyarországon végre megtaláltuk az igazi nemzeti sportot. A foci már a múlté, a vízilabda is csak egy hobbi. Az új, mindent felülíró szenvedély nem más, mint a Listázás.
 
Ha reggel úgy kelsz fel, hogy nem vagy rajta legalább három különféle, egymásnak ellentmondó "kik mehetnek, kik maradhatnak" listán, akkor ne is számíts arra, hogy komolyan vesznek a közértben. A társadalmi státuszunkat már nem a bankszámlánk vagy a végzettségünk határozza meg, hanem az, hogy melyik Excel-táblázatban szerepel a nevünk, és milyen színű cellában virítunk.
 

A mindennapi "kirekesztés" művészete

 
A munkahelyi kávézókban már nem az időjárás a téma, hanem az, hogy vajon a szomszéd asztalnál ülő kolléga vajon felírt-e minket a "szeretetország kárvallottjai" vagy a "láthatatlan hordák" listájára. Ha valaki gyanúsan hallgat, az egyértelmű jel: ő éppen listáz.
 
1.) A "biztos, ami biztos" stratégia az, hogy miért ne listáznánk mi is mindenkit? A postást, a pékedet, sőt, még a macskádat is. Sohasem lehet tudni, ki akar a "szeretetországban" erőszakosan szeretni.
 
2.) Az agresszív horda-figyelmeztetés: Sokan rettegnek a 3 milliós hordától, amely állítólag a sarki közértbe is fáklyákkal és kaszákkal vonul be. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a horda a legtöbbször csak sorban áll a nyugdíjas kedvezményért, vagy épp azon vitatkozik, hogy a 2.40-es kenyér miért került 2.60-ba.
 

Tippek a túléléshez ebben a fokozottan nyilvántartott világban:

 
1.) Hordj mindig több színű kitűzőt: Ha egyszerre vagy Fidesz-szimpatizáns, ellenzéki, futballszurkoló és macskabarát, annyira összezavarod a listázókat, hogy törölnek az adatbázisból a rendszerhibák elkerülése végett.
 
2.) Készítsd el a saját listádat: Írj egy listát azokról, akik téged listáznak. A kör bezárul, a bürokrácia győzedelmeskedik, mindenki boldog.
 
3.) Ne pánikolj: Ha már mindenki rajta van valamilyen listán, akkor valójában senki nincs rajta. Ez a tökéletes egyenlőség korszaka: egyenlő eséllyel nézhetünk egymásra gyanakvóan, miközben rettegünk attól, hogy valaki, valahol, épp most írja be a nevünket egy újabb, képzeletbeli feketekönyvbe.
 
Összegezve: A legjobb módszer a "szeretetországban", ha egyszerűen elfogadjuk: ha nem listáznak, nem is élsz. Úgyhogy húzzuk ki magunkat, és várjuk türelemmel, ki lesz a következő, aki felvesz minket az örökös másodrendű állampolgárok dicsőséglistájára.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk