Van az a pillanat egy választási ciklus végén, amikor az ember úgy érzi, mintha egy végtelenített, recsegő kazettát végre kivennének a magnóból. Katt és csend, és az ország kollektíven felsóhajt: na, most talán visszatérhetünk a valóságba.
Mert valljuk be, az elmúlt időszak politikai közbeszéde nem annyira egy ország ügyeiről szólt, inkább egy furcsa, bulvárba oltott valóságshow-ról, ahol a főszereplő, Magyar Péter körül forog minden. Nem törvények, nem gazdaság, nem külpolitika, hanem hogy ki kivel, mikor, hogyan, konszenzuálisan vagy nem, és közben ki mit húzott fel vagy épp mit nem és a tálcát ki vitte be és hová.
Mintha a parlament helyett egy végtelenített backstage-interjúba ragadtunk volna.
És közben ott lebeg a háttérben a nagyívű program is, például a Tisza Párt egyik zászlómondata: leválni az orosz gázról. Leválni, egy olyan világban, ahol épp mindenki más a gázcsap körül toporog, mint egy későn érkező vendég a svédasztalnál, és halkan megkérdezi: „ugye még maradt valami?”, miközben hisztérikusan követeli a szankciók azonnali visszavonását.
Ez az a pont, ahol a geopolitika és a józan ész összeütközik, mint két bevásárlókocsi egy szűk folyosón.
És akkor ott van még a politikai kórus másik szólamcsoportja: ki a beépített, ki a hűséges, ki az, aki épp fényesre polírozza a vezér körüli aurát, és ki az, aki egy B terv nélküli kaszkadőrként ugrik bele egy árulással a bizonytalanba, miközben a háttérben már azt kérdezgetik, hogy reméljük, lesz szivacs a gödör alján.
De jön a választás, és vele együtt az a halvány, derengő remény, hogy végre újra lehet majd unalmas dolgokról beszélni. Költségvetésről. Energiáról. Infrastrukturáról. Olyasmikről, amik nem férnek bele egy bulvárcímbe, viszont valahogy mégis ezek tartják össze az országot, mint a csavar a billegő zuhanytálcát. Mert a politika ideális esetben nem egy végtelenített pletykafolyam, hanem egy kissé száraz, néha unalmas, de legalább értelmezhető térkép.
És ha minden jól megy, a következő ciklusban végre nem azt kell találgatnunk, hogy ki mit csinált a zárt ajtók mögött, a hálószoba magányában, egy romkocsmában vagy egy vidéki szállodai szobában, hanem azt, hogy ki mit csinál az országért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése