A választások után a forint olyan hirtelen erőre kapott, hogy a rajongók már majdnem gyertyát gyújtottak a grafikon előtt. Megérkezett a Megváltás, mondták, és a valuta is azonnal térdre borult a csoda súlya alatt. Másfél napig tényleg úgy nézett ki, mintha a gazdaság kapott volna egy gyors keresztelőt, és most már minden bűne meg van bocsátva.
Aztán másfél nap után a forint finoman visszacsorgott 380 fölé, mintha csak megunta volna a szerepet, és felmondott volna a színházban.
De a hit nem inog meg ilyen apróságoktól. A hívők ilyenkor nem azt látják, hogy visszagyengült, hanem hogy "ez csak egy próbatétel". Ha erősödik, az a megváltó zsenialitása. Ha gyengül, az a világ irigysége. Ha oldalaz, az stratégiai kivárás. Ez már nem árfolyam, ez hittanóra.
A grafikon pedig lassan átváltozik vallási ereklyévé. Egy-egy zöld gyertya maga a csoda, a piros meg csak félreértett jelenség, amit majd később megmagyaráznak. Elemzés helyett jön az áhítat, közgazdaságtan helyett a kinyilatkoztatás.
Közben a piac csendben teszi a dolgát. Jönnek a gyors pénzek, mennek a gyors pénzek, valahol valakik szépen learatják a pár órás hullámokat. Nem tapsolnak, nem hisznek, csak számolnak.
A színpadon viszont marad a közönség, akik még a harmadik visszaesés után is állva ünnepelnek, mert meg vannak győződve róla, hogy amit látnak, az történelmi fordulat.
A forint pedig közben leül a sarokba, és valószínűleg csak annyit mond: "Én csak egy árfolyam vagyok, ti csináltatok belőlem vallást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése