Agymenés 851.

 

Van az a pillanat, amikor az ember nem pezsgőt bont, hanem határidőnaplót nyit.

Most valahogy ilyen hangulat kering a levegőben. Nem ünneplés, inkább egy precízen összeállított „na akkor lássuk” lista, ami úgy sorakozik, mint egy bevásárlólista egy nagyon ambiciózus háztartásban.

 

 

 

A választás lezajlott, a szereposztás megfordult, a reflektor átkerült másik oldalra. És hirtelen minden ígéretnek súlya lett. Nem kampánydíszlet többé, hanem számonkérhető mondat. Olyan mondat, ami most már nem elszáll, hanem visszacsap, mint egy bumeráng.

 

És a lista… hát az nem szerény.

 

Olcsó benzin, nyugati fizetések, barátságos autópályadíjak és nyugati stílusú autópályák. Szuperkórházak, amik nem csak látványterven léteznek. Olyan oktatás, ahol nem a túlélés a tananyag. Hitelek, amik nem szorítanak satuba. Egy végrehajtási rendszer, ami nem horrorfilm. Közlekedés, ami nem időutazás visszafelé. EU-s pénzek, amik nem köddé válnak, hanem megérkeznek, és még el is számolnak velük.

 

Ez már nem wishlist. Ez bizony egy audit.

 

A legszebb az egészben, hogy most mindenki ugyanazt játssza, csak másik szerepben. Akik eddig kértek számon, most kapják visszafele a kérdéseket. És ezek a kérdések nem udvariasak. Nem kopognak, hanem berúgják az ajtót, és leülnek az asztalhoz.

 

„Hol van?” „Mikor lesz?” „Miből?”

Ez már nem politikai vita. Ez Excel-táblázat.

 

És közben ott van a legfinomabb irónia: a remény. Az a makacs, magyar remény, ami mindig újratermeli magát, mint a gaz a járda repedéseiben. Mert hiába a cinizmus, hiába a tapasztalat, azért ott motoszkál a gondolat: „mi van, ha most tényleg?”

 

Persze a valóság nem sprint, hanem maraton, csak éppen a választó türelme inkább 100 méteres síkfutás. És a stopper már elindult.

 

Most nincs kifogás, nincs „előző rendszer”, nincs „örökölt probléma”, nincs „Brüsszel”, nincs „háborús helyzet” mint univerzális joker. Most minden mondat mögé dátum kell. És eredmény.

 

Mert ez a lista nem fog eltűnni. Nem porosodik be. Nem felejt. Ez a lista minden nap felébred és már reggel számonkér.

 

És kérdez.

Nyugodtan, mosolyogva:

„Na… haladunk?”