Budapest utcáin most nem finom rezgések járnak, hanem egy egészen konkrét, nehezen félreérthető jelenség: egy politikai láz, amely egyszerre akar forradalomnak látszani és közben egyre inkább emlékeztet egy jól szervezett tömegpszichózisra. A díszlet ismerős: fehér ing, napszemüveg, távolba meredő tekintet. A koreográfia precíz. A tartalom? Nos, az már változó minőségű.
És van egy központi motívum, ami nem mint folyó hasít, hanem mint jelszó, mint brand, mint valamiféle tisztaság-mítosz, amit addig políroznak, amíg már vakítani kezd. A narratíva szerint innen ered minden igazság, innen fakad a megvilágosodás. A valóságban inkább egy gondosan felépített kommunikációs csatorna, ahol a „leleplezések” és a „nagy igazságok” adagolva érkeznek, mindig épp annyira, hogy fennmaradjon a feszültség.
A hívek pedig? Nem, ők már nem egyszerű támogatók. Ők egy digitális törzs tagjai, akik számára a napi rutin szinte liturgiává vált. Reggeli lájk, kommentháború, térre vonulás. A vezér mond valamit, a tömeg reagál. A vezér hallgat, a tömeg vár. Ez nem politikai közösség, inkább egy visszhangkamra, ahol a hit gyorsabban terjed, mint bármilyen ellenérv.
És akkor jön a címke, amit a kritikusok ráragasztottak: patkánylázadás.
Ami érdekes, hogy nem is próbálják lerázni. Inkább felveszik, mint egy jelvényt. Mintha azt mondanák, ha már így neveztek minket, akkor legyen. De ezzel együtt a kép is pontosabbá válik. Nem romantikus forradalmárok, hanem alkalmazkodó, minden résbe beférő szereplők, akik nem a rendszert döntik meg, hanem belülről rágják. Nem látványosan, hanem kitartóan. Nem egyszerre, hanem apránként.
A „leleplezések” pedig jönnek sorban, mint egy végtelenített sorozat epizódjai. Mindig ígérik a nagy áttörést, a mindent felforgató bizonyítékot. Aztán jön a következő. És a következő. A világ pedig valahogy mégsem dől össze, csak a követőtábor nő.
Közben a régi szereplők tanácstalanul figyelnek. Nem értik pontosan, hogy ez most valódi politikai erő, vagy csak egy jól menedzselt online hullám. De mire eldöntenék, a hullám már elérte a partot.
És a végén ott marad a kérdés, minden irónia nélkül: Ez tényleg egy új politikai kezdet, vagy csak patkánylázadás, ahol a sok kis rágcsáló megtanulta, hogyan kell reflektorfényben rágni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése