Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 928.

 

🎬 Első évad, első rész: A Megváltás Hete (avagy hogyan neveljünk Nobel-díjast hét nap alatt?)
Eltelt egy hét. HÉT nap. Ennyi idő alatt egy átlagos halandó még a céges belépőkártyáját keresi a táskája mélyén, vagy próbál rájönni, melyik gomb főzi a sajtos-karamellás lattét az automatában. 
 

 
 
Itt viszont nem teketóriáztak: rögtön egy komplett Netflix-évadnyitót kaptunk a pofánkba. Íme a gyorsleltár, mert a történelem nem vár!
 

🗣 Szombat: A Bosszú Éjszakája

 
Minden idők leghosszabb, legagresszívabb, leginkább "most aztán jól megmutatom a világnak és a szomszéd néninek is" típusú beiktatási beszéde volt hallahtó. Hollywood állítólag már bejelentkezett a megfilmesítési jogokért. A munkacím: Aki mardos, az uralkodik.
 

🎪 Vasárnap: A Parlament, mint falusi búcsú

 
A nap, amikor az Országház és környéke spontán fesztiválhelyszínné lényegült át. Mert miért is ne? Ha már rendszerváltó a hangulat, jár a lángos és a vattacukor is. A nemzet főtere sikeresen vette a falunap-akadályt.
 

🎭 Hétfő: A csodaminiszterek színre lépnek

 
Bemutatkozott az új kormányzati elit.
* A belügyminiszter nyitásként finoman utalt rá, hogy ő maga is csak nyomozza, pontosan mit csinál a rendőrség. Rejtélyes szakma, na.
* Az oktatási miniszter pedig egy zseniális huszárvágással megfejtette a magyar gyermekelhízás titkát: a túl sok tesióra! Einstein valószínűleg csendben letette a tollat odaát, és megitta a maradék kávéját.
* M. Péter ezen a napon saját jogon is bejutott a Karmelitába. Régen ehhez még miniszteri férj státusz kellett – láthatóan működik a társadalmi mobilitás!
* A "titkos" Belügyminisztérium: Péterünk sikeresen behatolt abba a szupertitkos épületbe, ahová egyébként eddig szervezett turistacsoportok jártak fotózkodni. James Bond zokogva adta vissza a jelvényét.
* A szivarszoba-rejtély: Talált egy szivarszobát a minisztériumban. Az az apró, unalmas jogi tény, hogy minden kormányépületben évek óta tilos a dohányzás, senkit nem érdekelt. A legenda megszületett, a füstöt meg majd odaképzeljük.
 

✂️ Kedd: A Photoshop-mészárlás

 
Levágták Sulyok Tamást a hivatalos fotókról, mert a Főnök nem kívánt egy képen szerepelni vele. Vannak szakítások, amiket még az Adobe mérnökei sem tudnak érzelmileg feldolgozni. Grafikus legyen a talpán, aki ezt a politikai távolságtartást leköveti.
 

🖼 Szerda: Kormányülés a történelem árnyékában

 
Ópusztaszer, az első kormányülés. A dizájnerek gondolták, dobjuk fel a hangulatot, így reflektorokkal megvilágították a Feszty-körképet háttérdekorációnak. A múzeumi házirend közben a sarokban gubbasztva, csendben zokogott, mivel a szabályzat szerint szigorúan tilos fotózni és videózni. De hát a művészet a népé, a háttér meg a kormányé!
 

📂 Csütörtök: Dossziék és akrobatika

 
A szimbolikus átadás napja. Lezajlott a történelem legszínháziasabb hatalomátvétele. A nagy becsben tartott, államtitkokat rejtő dossziék nem sokkal később egy kutyapiszkos járda mellett találtak gazdára. Ha ez nem magas szintű politikai szimbolika, akkor semmi.
 
Sőt, volt parlamenti jóga! Megismerhettük az új korszak parlamenti kultúráját: az egyik képviselő úgy döntött, az asztal teteje sokkal kényelmesebb, így felpattant rá és feldobta a lábát. Miután szóltak neki, hogy ez nem a romkocsma, megígérte, hogy többet nem csinálja. Fellélegezhetünk, a demokrácia meg van mentve!
 
A parlament szünnapja is megoldódott, mert kiderült, hogy jövő héten NEM lesz plenáris ülés. Miért? Mert még nincs miről tárgyalni. Úgy látszik, a jogalkotási gépezet még a belépőkártyáját keresi. Vagy M. Péter nyaral, nélküle pedig a kólásdobozok nem dolgozhatnak. Vagy a fene se tudja.
 

🛡 Péntek: Kordonbontás éstestőr-divat

 
M. Péter ünnepélyesen kordont bontott a Karmelitánál – a szabadság győzött!
Pár órával később viszont kiderült, hogy a saját minisztereit marcona, kigyúrt biztonsági emberek kísérik mindenhová. Mert a szabadság érzése akkor az igazi, ha minimum kétajtós szekrények vigyázzák a lépteidet.
 
Nobel-díjas pofon is volt. Egy Facebook-posztban sikerült páros lábbal beleszállni Krausz Ferencbe és még néhány Nobel-díjas tudósunkba. Kemény hét lehetett, ha hét nap alatt már az emberiség legvilágosabb elméi is útban voltak a zsenialitásunknak.
 

⛽️ Szombat: Hol a benzin?

 
Vasárnap reggel van, és a kampányban oly hangosan követelt 480-as benzinár még mindig sehol sincs. Pedig a világpiacon az olaj ára konkrétan zuhan. Biztos a szivarszobában maradt a kalkulátor.
 
🍿 Összegzés: Mozgalmas hét volt, na. És gondoljatok bele, hogy ez még csak az első évad legelső része. Mi lesz itt a fináléban?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...