Agymenés 912.

 

A Nagy Magyar Újjászületés (vagy mi a frász)

 

 

 

Jó reggelt, Magyarország! Kérjük, dőljenek hátra, engedjék el a múlt poros emlékeit (például a kottát, a választási programokat és a lábjegyzeteket), mert beköszöntött a Három Oszlop korszaka. A jövőnk egyszerű, mint egy egyszavas refrén, és hangos, mint egy megafonba oltott kritikus.

 

1. A dallam: Majka, a Nemzet Ütemterve

 

Vége a zeneelméleti vitáknak. Liszt Ferencet leváltotta az ózdi valóság, Bartók Béla pedig hivatalosan is "túl bonyolult, tesó". Mostantól a magyar lélek rezdüléseit nem fafúvósok, hanem a valódi, őszinte "belemegyek a sűrűjébe" életérzés közvetíti. Ha nem érted a szöveget, sebaj! Csak integess a kezeddel, mintha valami fontosat csinálnál.

 

2. A stratégia: Magyar Péter, a Messiás-szimulátor

 

A politika többé nem unalmas parlamenti szavazgatás. Ez most már egy végtelenített Facebook-live, ahol a remény és a napszemüveg-választás kéz a kézben jár. A kormányzás lényege, hogy ha elég sokan követnek, az már majdnem olyan, mintha lenne alkotmányozó többséged. A lényeg, hogy mindig legyen nálad egy diktafon és egy jól szabott ing. A többit majd megoldja az algoritmus.

 

3. Az ész: Puzsér Róbert, a Harag Értelmisége

 

Elérkezett a pillanat, amikor az intelligenciát decibelben mérjük. Felejtsük el a csendes könyvtárakat! Az igazi gondolkodó nem elemez, hanem üvöltve diagnosztizál. Puzsér az ország lelkiismereti ostora, aki addig fogja verni a népet az igazsággal, amíg mindenki rá nem jön, hogy valójában mindenki hülye. Kivéve persze őt, és talán téged, ha éppen egyetértesz vele (de ne szokj hozzá).

 

Mi vár ránk?

 

Képzeljük el az új állami ünnepségeket:

 

*Puzsér Róbert tartja az ünnepi beszédet a kulturális nihilről.

*A beszédet Magyar Péter közvetíti a telefonján, miközben petíciót gyűjt a gravitáció ellen.

*A fináléban pedig Majka énekli el a Himnuszt, természetesen egy autotune-nal megsegített, dögös swing-alapra.

 

Egyszóval, ha a következő négy év valóban ilyen lesz, legalább egy dologban biztosak lehetünk: nem fogunk unatkozni. Lehet, hogy fájni fog, lehet, hogy a végén nem marad ép fülünk vagy józan eszünk, de legalább elmondhatjuk, hogy mi voltunk az a generáció, amelyik a popkultúrát, a politikai influenszerkedést és a dührohamokat emelte nemzeti programmá.

 

Felkészülni, vigyázz, lájk!