Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 944.

 

Nyílt nap a parlamenti minicsoportban: Ülésrend és ugróiskola

 

 
 
A tavaszi parlamenti szezon második plenáris ülésén végre bebizonyosodott, amit a politológusok régóta sejtenek: a Tisza áradása nem a svájci típusú jogállamiságot, hanem egy Jászkaraf@szajenő-alsói, bentlakásos, alternatív pedagógiai intézmény záróvizsgáját sodorta be a patinás falak közé. A probléma csak az, hogy a felvigyázó tanárok otthon maradtak.

 
A forgatókönyv zseniális, a Nemzeti Színház is megirigyelhetné a koreográfiát:
 

1. Jelenet: A Nagy Székfoglaló

 
Gulyás Gergely épp a mikrofon mögött állva próbálja fenntartani a komolyság látszatát, amikor a túloldalról hirtelen megindul a Népi Játékok Legfelsőbb Mestere. Magyar Péter – fittyet hányva a fizika, a protokoll és a jóérzés törvényeire – átsétál a kormánypárti padsorokhoz. Mint egy rutinos mozi-gépész vagy egy főszervező a lakodalomban, finoman odébb tessékeli Kapitány István energetikai minisztert:
 
"Bocs, Pisti, kicsit húzd beljebb magad, itt most fontosabb dolgok dőlnek el, mint a paksi blokkok."
És a Miniszterelnök Úr egyszerűen lehuppan az így felszabadított helyre. Pontosan a volt barátja, Gulyás elé.
 

2. Jelenet: A parlamenti ventrilokizmus (hasbeszéd)

 
Innentől a felszólalás interaktív színházzá alakul. Gulyás beszél, Magyar pedig közvetlen közelről, amolyan VIP-páholyból kommentálja a műsort. Néha beszól a szónoknak, néha a megszeppent Kapitány miniszter fülébe duruzsol valami barátit. Mindez a Magyar Köztársaság legfelsőbb törvényhozó testületében, ahol elvileg a Házszabály az úr.
 
De hol van ilyenkor a rend őre?
 

3. Jelenet: A Vasalódeszka-rakétaszék koordinátora

 
A Házelnök Asszony eközben a pulpituson ül, méltóságteljesen. Érthető, hogy nem ér rá holmi 45.§-os házszabályokkal bajlódni, amelyek az ülés zavartalan lefolytatásáról és a parlament tekintélyéről szólnak. Leköti őt a napi kiskosztüm-választás egzisztenciális súlya, valamint a saját, DIY (Csináld Magad) projektje: Hogyan alakítsunk át egy szabványos IKEA vasalódeszkát intergalaktikus rakétaszékké.
 
Amíg a barkácsolás tart, a dedós minicsoportban az államilag elismert elmebaj szabadon tombolhat. Ha a gyerekek a székeken ugrálnak és egymás arcába kiabálnak felszólalás közben, hát istenem, a kreatív energiákat nem szabad letörni!
 
Epilógus:
 
Áradás van, bajtársak! A víz mindent visz, a házszabályt és a józan észt legelőször. De aggodalomra semmi ok: amíg a vasalódeszka tart, a cirkusz garantált, a belépőjegyet pedig a választópolgárok fizetik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...