Agymenés 918.

 

A Badacsony-összeesküvés, avagy a porcicák diadala

 

 

 

Történelmi bűnök sora nyomja a nemzet vállát, de egyik sem mérhető ahhoz a metafizikai katasztrófához, amit a MANöken karmelitás bejárása után végre a saját szememmel láttam. Be kell vallanom, hogy a gyogyósoknak mindenben igazuk volt. Amíg mi racionális érvekkel és GDP-adatokkal dobálóztunk, ők már régen tudták, hogy a magyar ugar sorsa nem a parlamentben, hanem a csomagolópapír alatt dől el.

 

Egry József Badacsony című képe, mely most épp (még) a Karmelita egyik falán lóg, nem csupán egy tájkép. Ez a nemzet energetikai pajzsa. A gyogyósok (akiket ezentúl nevezzünk inkább Látóknak) megmondták, hogy ha ezt a képet a Nemzeti Galériában hagyják becsomagolva, vastag porréteg alatt, a magyar történelem egy alternatív, békés idősíkba csúszott volna át.

 

Képzeljük el! Ha a Badacsony párás fényei helyett csak a 0.5 mikronos múzeumi por és a buborékfólia szűrt szürkesége sugárzott volna ki a falak közül, ma a forint erősebb lenne a gyémántnál, sőt, a Balaton vize nemcsak iható lenne hirtelen, de rögtön rozévá változna a csapban.

 

Az urizálás, mint fogalom, csak a történelemkönyvek lábjegyzetében szerepelne a "渡 (watari) – vándorlás" mellett.

 

De nem. Ki kellett kölcsönözni. Ki kellett csomagolni. Hagyni kellett, hogy a fények áramoljanak, és ezzel együtt elszabaduljon a mérhetetlen urizálás. Mert mi az urizálás, ha nem az, hogy látni akarjuk a Badacsonyt, amikor annak kussolnia kellene egy sötét raktárban?

 

"Egy ország sorsa azon múlik, hogy mennyi port hagyunk a remekműveken. A tiszta kép: tiszta rablás." – tartja a népi (vagy legalábbis a Karmelita) bölcsesség.

 

A MANöken karmelitás lépcsőkoptatása láttán rájöttem, hogy az ország nem bírta el ezt a vizuális luxust. Azt a párás, badacsonyi fényt nem lett volna szabad szabadjára engedni egy ilyen törékeny gazdaságban. Ha Egry képe ott marad a raktár mélyén, ma minden más lenne. Nem lenne infláció, csak esztétikai pangás, ami - valljuk be - sokkal barátságosabb.

 

Tanuljunk a hibából: a jövőben minden nemzeti kincset azonnal vonjunk be szürke ragasztószalaggal. Mert amíg a kép porosodik, a nemzet virágzik. Vagy fordítva. A gyogyósok tudják. Én meg már csak bólogatok.