Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 926.

 

A "Magyar-terápia", avagy amikor az ingerlés hatékonyabb, mint az élesztés

 

 
 
A londoni Saint Hyperbole Hospital intenzív osztályán eddig a csend volt az úr, de amióta a brit tudósok (akik, mint tudjuk, szabadidejükben a pirítós zuhanási szögét is mérik) rátaláltak az új csodaszerre, a falak remegnek a politikai pátosztól.
 
A kutatócsoport eredetileg bálnák énekével és Mozart-szonátákkal próbálta visszacsalogatni a pácienseket az élők sorába, ám a betegek legfeljebb csak mélyebbre húzták a képzeletbeli takarót. A fordulatot az hozta, amikor egy gyakornok véletlenül lejátszotta a YouTube-on Magyar Péter legutóbbi, tizennyolc perces, vágatlan monológját a Tisza-parti (ha már Tisza a párt.... a párttal, a néppel egy az utunk....) szúnyoggyérítés anomáliáiról.
 
Az eredmények minden várakozást felülmúltak:
 
*Azonnali reakció: Egy három éve öntudatlan könyvelő a videó harmadik percében - ahol épp a rendszerváltás óta tartó morális válságról volt szó - felült, és bár beszélni még nem tudott, határozott, nemzetközi kézjellel követelte a router áramtalanítását.
*Fizikai aktivitás: Több betegnél megfigyelték, hogy a "Lépésről lépésre, tégláról téglára" refrén hallatán az alanyok nem a szabadság felé meneteltek, hanem ösztönösen a legközelebbi vészkijáratot kezdték keresni, csövekkel a karjukban.
*"Az emberi agy egy csodálatos szerkezet"- nyilatkozta Sir Reginald Pomp, a kutatás vezetője. "Rájöttünk, hogy az önfenntartási ösztön erősebb a biológiai leállásnál. Ha az agy úgy érzi, hogy még 15 percet kell hallgatnia egy okostelefonba mondott, végtelenített politikai víziót, inkább úgy dönt: felébred és szembenéz a sorsával, csak legyen végre csend."
 
Bár a módszer hatékonysága megkérdőjelezhetetlen, a szakma óvatosságra int. Fennáll a veszélye, hogy a betegek túl gyorsan gyógyulnak meg, csak hogy mielőbb elhagyhassák az épületet, mielőtt elkezdődne a következő élő bejelentkezés.
 
Az interneten máris terjed a "Tisza-riasztó" applikáció, amely az ígéretek szerint garantálja, hogy még a legmélyebb alvó is kipattan az ágyból reggel hatkor - feltéve, ha nem akarja végighallgatni, ahogy valaki egy napszemüvegben pózolva rekedt recsegéssel magyarázza el neki a jövőt.
 
A brit tudósok következő projektje állítólag annak vizsgálata, hogy a parlamenti közvetítések alkalmasak-e a krónikus álmatlanság végleges gyógyítására, vagy az már kimeríti a biológiai hadviselés fogalmát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...