Helyszín: Az Országház fenséges, de pillanatnyilag teljesen elnéptelenedett folyosói.
Időpont: Ma reggel, közvetlenül azután, hogy a nemzet első számú Megmentője és Főkoordinátora, MagyarPötike felszállt a Bécs–Varsó tengelyen mozgó magángépére (vagy legalábbis egy nagyon prémium kategóriás bérelt furgonra).
MagyarPötike nem bíz semmit a véletlenre. Mivel a sors (és a diplomáciai protokoll sürgető hiánya) ma egyszerre szólította őt a sógorokhoz és a lengyel testvérekhez, a Parlament kapuira lakat került. A hivatalos indoklás szerint: „Áramvonalasított törvénykezési szünet a vezetői jelenlét hiánya miatt.”
A valós ok persze sokkal prózaibb. Pötike pontosan tudja, hogy ha ő nincs a teremben, a képviselői padsorokban felejtett, üres kólás dobozok azonnal önálló életre kelnének, és nélküle kezdenének el interpellálni. Ki tudja, mit beszélnének össze a koffeines alumíniumhengerek a felelős kormányzásról vagy a költségvetésről? Jobb a békesség: ha Pötike nem beszél, a falak se beszéljenek.
Félreértés ne essék, a Főnök nem indult el úgy, hogy ne hagyott volna házi feladatot a sajtónak. Még a hajnali kávé és a bőröndbepakolás között, gyorsan összerántott egy rendkívüli sajtótájékoztatót, ahol ünnepélyesen, teátrális mozdulatokkal nyilvánosságra hozta a Kegyelmi Botrány Titkos Iratait. Így, csupa nagybetűvel.
A tényfeltáró újságírók már a szívükhöz kaptak, a szerkesztőségekben izzottak a vonalak, ám a gigantikus paksaméta átnyálazása után kiderült a feszültségmentes igazság, miszerint az egész nem más, mint kósza oki a gatyában.
A dokumentumokból ugyanis pontosan semmi új nem derült ki. Kivéve egyetlen, korszakalkotóan átértelmezett részletet: a Budaházy-ügyben Gaudi-Nagy Tamás komoly jogi támaszként volt jelen.
Pötike és a mögötte álló kreatív gépezet zsenialitása itt mutatkozott meg igazán. A politikai alkímia legszebb hagyományait követve sikerült a Budaházy-vonalat – egyetlen elegáns mozdulattal, a tények teljes figyelmen kívül hagyásával – összemosni a pe***ilüggyel. Hogy van-e köztük logikai kapcsolat?
Nincs. De a szalagcímeken jól mutat, a kommentelők meg úgyis imádják a skandalumot.
Bár a sajtó most azzal van elfoglalva, hogy ki kinek a kije a kegyelmi aktákban, a figyelmesebb állampolgárnak feltűnhet valami különös.
Alig két hét telt el a dicsőséges hatalomátvétel óta, és a nagy reformok, a megígért tejjel-mézzel folyó Kánaán és a 24 órás megfeszített munka helyett a mérleg: egy lelakatolt Parlament, üresen kongó irodák és egy osztrák-lengyel turné.
De hát kérem, hogyan is lehetne elvárni a munkát, amikor a kólás dobozokat is őrizni kell, a múltat is át kell írni reggelente, és a külföldi partnereknek is meg kell mutatni, ki az új János, izé, PötiPeti vitéz a gáton?
A lényeg, hogy a cirkusz megy, a kenyér meg... Nos, a kenyér ráér akkor is, ha Pötike hazatér Bécsből. Ha addig a kólás dobozok meg nem szólalnak.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése