Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 908.

 

Az Új Időszámítás, avagy a Diákhiteltől a Megváltásig


 

Megrendítő pillanat ez a nemzet életében, hiszen végre tanúi lehettünk a Nagy Politikai Transzformációnak, ahol a rendszerváltás nem az utcán harcolva, hanem egy mikrofonállvány mögött, fülsértő decibelek kíséretében történt meg. 
 
Itt áll előttünk a férfi, aki tizennégy éven át hősiesen, belülről bomlasztotta a rendszert, valószínűleg úgy, hogy közben kénytelen-kelletlen elfogadta a zsíros állami fizetéseket és a felügyelőbizottsági tagságokat, csak hogy ne keltsen gyanút. 
 
Ez az igazi áldozatvállalás, hát nem? Luxusautóban ülve, állami milliárdok közelében őrlődni a nép sorsán, miközben az ember felesége elleni zsarolással biztosítja a helyét a tűzvonalban.
 
A sztálini íveket verdeső és Ceaușescu maratoni szófosását is megszégyenítő szónoklat alatt a hallgatóság kollektív amnéziába zuhant. 
 
Kiderült ugyanis, hogy a korábbi ellenzék a hibás mindenért, amiért nem akadályozták meg őt abban, hogy évtizedekig a NER aranyifjaként szívja a jóléti elixírt. 
 
Ez a logikai bukfenc olyan elegáns, hogy Meloni asszony arcizma is csak azért rándulhatott meg az olaszországi találkozón, mert próbálta feldolgozni ezt a politikai skizofréniát, amelyben az építőmester egyszerre válik a lebontó kalapáccsá.
 
A Tiszás rajongótábor pedig, mint egy jól programozott, kritikai érzékét a ruhatárban felejtő szekta, könnyes szemmel tapsol a bádoghangú üvöltözésnek. 
 
Számukra a múlt már csak egy zavaró lábjegyzet, a jövő pedig fényesebb, mint egy polírozott napszemüveg. 
 
Hiszen miért is kételkednének, amikor a hétfői 480 forintos benzin ígérete már ott lebeg a horizonton, mint a népi jólét megfellebbezhetetlen bizonyítéka?
 
Isten veled, józan ész, nyugodj békében, logika!
 
Magyarországon végre eljött a kor, ahol a haszonélvezőből lesz a legfőbb vádló, a bűnbánat nélküli köpönyegforgatásból pedig nemzeti ünnep. 
 
Aki pedig még emlékszik a tegnapra, az valószínűleg csak a rendszer maradványa, és nem érti a modern idők szavát. Nem érti,.hogy a megváltás nem ingyen van, de legalább hangos és nagyon drágán adják. És lehet közben inni, mit inni, vedelni, szívni és technóra vonaglani.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...