A Karmelita Next Top Model, avagy kolostori puritanizmus kontra Haute Couture
Nem könnyű ma államférfinak, vagy pontosabban: államasszonynak lenni. Mert míg a régiek beérték azzal, hogy Kádár bársonyszékében ücsörögve tiszta lappal induljanak (hiszen a kilincsekről úgyis lekopott már a történelem), addig a jelen kihívásai sokkal inkább a megfelelő megvilágításról és a tökéletes sziluettről szólnak.
A budai Vár és a Kossuth tér ugyan megkapta a maga 16 éves kényeztetését, de az új miniszterelnök szerint a politikai imázs nem a rideg, csupasz fehér falakon múlik.
Hiszen a dinamikus tervező bizonyára büszke volt a Karmelita puritán klastrom dizájnjára, de lássuk be, hogy a NATO-szabvány szerint elrendezett, csupasz fa nyílászárók világa maximum egy regensburgi zarándoklaton megy el mint luxus.
Egy igazi, modern politikai MANnöken számára ez a minimalizmus nem puritán, hanem egyenesen fotózhatatlan.
A nagy dilemma tehát az, hogy ha a a Sándor palota barokk fényűzése selyemtapétával az államfőé, a miniszterelnök miért érje be egy egykori Várszínház visszafogottságával? Beethoven ugyan zongorázhatott itt egyetlen egyszer, de ő nem is hordott méretre szabott dizájner-kosztümöt slimfit nadrággal. Ugye?
Amikor az új kormányfő belép a dolgozószobába, nem a történelem porát törölgeti a bútorokról, hiszen őt nem érdekli, ki koccintott itt 2022-ben a mit sem sejtő jövőre. Az ő tekintete nem az íróasztal feszült, magányos lapjára téved, hanem a reprezentációs terasz monumentális kilátására, ami – valljuk be – a legjobb háttér egy miniszterelnöki szelfihez vagy egy spontán divatfotózáshoz. Szóval az, legalább az tökéletes.
A pinceraktárakba visszavándorló festmények helyére új is koncepció kell. Ha a neheze úgyis akkor jön, amikor egyedül marad a szobában, legalább a profilja legyen tökéletes. Az átalakítás energiáját, idejét és költségeit megspórolva az új kormányfő rájött a lényegre: a Karmelitát nem széttúrni kell, hanem beállítani a megfelelő szögbe.
A politikai paletta legújabb tehát kollekciója megérkezett:
* A program: Kevesebb ridegség, több glamour.* A jelszó: Hass, alkoss, pózolj!* A kontextus: Mert miért is kellene a múlt illúzióival (vagy compiegne-i vonatkocsikkal) foglalkozni, ha az ember egyszerűen csak jól akar kinézni a kamerák előtt?
A nehéz kormányzati döntések előtt még érdemes meggondolni a hang- és nézőpontváltást. Mert a kilátás készen van, a fények fentről jönnek, és a politikai porond végül is nem más, mint egy hatalmas, vörös szőnyeggel borított kifutó. Még szerencse, hogy az új miniszterelnök pontosan tudja, hogyan kell rajta végigvonulni. Ha már mást nem is....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése