Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 924.

 

A tegnapi nap szenzációja: Megszületett a magyar Annalena Baerbock, alias Kaja Kallas, azaz Orbán Anita!

 
 

 
Kapaszkodjanak a fotel karfájába, hölgyeim és uraim, mert a geopolitika tengelye megmozdult! Orbán Anita ünnepélyesen bejelentette: "Módosítjuk a politikánkat Oroszországgal szemben..."
Döbbenet. Csend. Majd a kollektív fejvakarás zaja.
 
Gondoljunk csak bele, micsoda gigantikus, évtizedes stratégiai múlttal rendelkező külpolitikai doktrínát kell most Anita csapatának átírnia! Hiszen az eddigi, kőkemény tiszás orosz-politika – ami eddig pontosan egy nettó félórás, bizonytalanul koordinált fellépésből állt – máris reformra szorul. Lehet, hogy tegnap Anita csúnyán összeveszett az orosz nagykövettel a folyosón, és a módosítás igazából egy békülő kávét jelent? Vagy netán Peti már írja is a hadüzenetet Putyinnak egy szalvéta hátulján?
 
Mindenesetre a Kremlben már biztosan áll a bál, és Vlagyimir Putyin remegő kézzel issza a teáját, miközben a megváltozott magyar külpolitika első lépéseként Peti épp exkluzív tárlatvezetést tart neki a moszkvai Kreml termeiben. Mert ahhoz ám nagyon ért.
 
De ne legyünk kishitűek! Ennek a zseniális fordulatnak kézzelfogható haszna is lesz.
 
Azonnal csökkenni fog az üzemanyagok ára! Mert ugye, ami nincs (mármint átgondolt politika és olcsó benzin), az teljesen mindegy, mennyibe kerül. Sőt, lesz új katonai doktrína is! Ha Moszkva mégsem ijedne meg a diplomáciai ejnye-bejnyétől, Anita biztosan beveti a titkos fegyvert és vagy elénekel egy dalt a békéről, vagy ráküldi az orosz medvére az óvodás Katica csoportot. Az ellen nincs orvosság.
 
A nap jótanácsa részünkről az, hogy csak bátran, Anita, húzzatok bele! Mi már alig győzzük kivárni, hogy lássuk a sok eszement rajongó arcát, amikor rájönnek, kit is tettek fel arra a bizonyos polcra. Mert miközben a normális emberek az ilyen produkciókat messze, nagy ívben elkerülik, mi popcornal a kézben figyeljük a világmegváltást.
 
Csak nehogy a végén Oroszország módosítsa a politikáját velünk szemben... Mert abból nem biztos, hogy tárlatvezetés lesz!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...