Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 940.

 

Időszámításunk Első Éve (0002 Á.U. – Áradás Után)

 
 

 
 
Kezdetben vala a sötétség. Nem volt semmi, csak a pusztaság, meg néhány kósza devizahiteles, akik feje felett úgy suhogtak a kilakoltatási végzések, mint őszi szélben a falevelek. 
 
Aztán eljött a Teremtés Napja: 2024. február 10. A sötétség oszlani kezdett, a naptárakat pedig ünnepélyesen bezúzták. Miért is maradt volna a Gergely-naptár? 
 
Elvégre Julius Caesar vagy Gergely pápa nem tudott fehér inget hordani ilyen eleganciával. 
 
Megszületett az ÚJ KOR: az Á.E. (Áradás Előtt) és az Á.U. (Áradás Után) korszaka. 
 
Ami 2024 előtt történt, az hivatalosan nem létezik, csupán egy kollektív, rossz álom volt. Előtte senki nem tett semmit, senki nem küzdött, és az ellenzékiség is csak egy mitológiai lény volt, mint a szfinx vagy a becsületes végrehajtó.
 

A Tisza-kormány Első Napja (Bár még nincs is kormány)

 
A Facebook-posztok próféciái szerint az Első Napon eljön a Kánaán. "A TISZA-kormány első napján felfüggesztjük az összes kilakoltatást."
 
A devizahitelesek ujjonganak, a vérbírók állítólag már csomagolnak (vagy csak a következő tárgyalásra lapoznak a naptárban, ahol épp egy újabb ingatlant árvereznek el). Igaz, eddig egyetlen szalmaszálat sem tettek keresztbe az ügyükben, de a szándék és a lájk ott van! És mint tudjuk, a modern jogállamban egy kék pipás Facebook-bejegyzés felér egy Alkotmánybírósági határozattal. Ha lájkolod, már meg is van mentve a házad.
 

A Kormányba kerülés: A Legfőbb Kegyelem

 
Bejutni a leendő Magyar-kormányba? Az nem holmi hétköznapi állásinterjú. Nem szakmai önéletrajz kérdése. Ez maga a Szent Grál. A végtelen szakmaiság legfelsőbb elismerése, az abszolút kegy, a földi mennyország. Aki oda belép, annak a homlokára azonnal rásütik az "Áradás-kompatibilis" pecsétet. Aki meg kimarad? Nos, az csak egy irigy, rosszindulatú, Á.E.-korszakbeli kövület, aki képtelen felfogni a showműsor nagyságát.
 
Mert a show-nak mennie kell. Igaz, a kulisszák mögött a végrehajtók még mindig szorgalmasan dolgoznak, a bíróságokon a régi üzemmód ketyeg, és a nagy megváltásból eddig leginkább látványos kirúgások és tagfelvételek valósultak meg, de hát Róma sem egy nap alatt épült fel, és a Tisza sem egyetlen gátszakadással árasztja el a parlamentet.
 
Kampány vagy kormányzás? Mindegy, csak pörögjön a számláló!
 
A döntéshozók még maguk sem tudják, hogy épp kampányüzemben tolják a biciklit, vagy már a normál üzemmódban kellene felelősséget vállalni. De kit érdekel a felelősség, amikor az eredménykényszert is lehet TikTok-videókban mérni?
 
Addig is, míg eljön az az áldott Első Nap, a devizások várnak, a bírók ítélnek, a nép pedig áhítattal figyeli a naptárat.
 
Vigyázat, a holnap már Á.U. 0003! Ne felejtsenek el inget cserélni! Kevesebb jelenjen meg

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk