Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 948.

 

Az i-Gulyás 3000 esete, avagy amikor a technológia védi a nemzeti érdeket

 

 
 
Józsi, a nyugdíjas mérnök, csak egy tisztességes pörköltet akart főzni vasárnap délre. A bajok ott kezdődtek, amikor a tavaly karácsonykor kapott i-Gulyás 3000 típusú okos-pörköltfőzője a szezonális firmware-frissítést követően nem volt hajlandó bekapcsolni.
 
A kijelzőn nem a megszokott "Főzés folyamatban" felirat jelent meg, hanem egy vészjósló, villogó narancssárga szöveg: "Szuverenitási riasztás: Az Ön fűszerezési profilja eltér a régiós adatbázistól."
Józsi hitetlenkedve nézte a gépét. A készülék ugyanis folyamatosan, titkosított csatornákon keresztül adatokat küldött egy tallinni szerverparkba. Az ott futó algoritmusok percről percre monitorozták a magyarországi háztartások fűszerfelhasználását, hogy a digitális szuverenitás jegyében kiszűrjék a külföldi behatásokat.
 
Amikor Józsi egy púpozott evőkanálnyi – történetesen spanyol eredetű – pirospaprikát szórt a lábasba, az érzékelők azonnal jeleztek. A gép belső hangszórója egy rideg, mesterséges női hangon szólalt meg:
 
– Figyelem, József! A rendszer érzékelte, hogy a paprikakoncentráció meghaladta a nemzetközi adatmigrációs kvótát. Az Ön által használt fűszer aránya a digitális szuverenitási irányelvek szerint 'túlzottan autonóm' beavatkozásnak minősül. A főzési folyamatot a nemzetbiztonsági protokoll értelmében felfüggesztettük.
 
Józsi próbálta felülbírálni a gépet. Megpróbált belépni az applikációba, hogy kézzel állítsa be a hőmérsékletet, de a telefonja csak egy hibaüzenetet dobott: "Hozzáférés megtagadva. A főzőedény szuverenitását a rendszer az Ön felhasználói profiljánál magasabb prioritással kezeli."
 
A képernyő alján apró betűvel megjelent a megoldás: Kérjük, töltse le a "Hagyományos Magyar Kódex" plugint 4990 forintért, vagy csatlakoztassa az eszközt egy helyi, nem szuverén tűzhelyhez (Figyelem: A gyártói garancia a készülék közvetlen lánggal való érintkezése esetén azonnal megszűnik!).
 
Józsi dühösen nézte a hideg lábast, benne a nyers hússal és a gyanúsan sok paprikával. A konyhában eluralkodott a csend. A pörköltfőző halkan duruzsolt tovább, miközben nagy erőkkel szinkronizálta a konyhai adatait az észtországi felhővel, biztosítva, hogy egyetlen szem paprika se kerüljön a fazékba anélkül, hogy arról az európai digitális szuverenitás-ügyi biztos ne szerezne tudomást.
 
Józsi végül felsóhajtott, előszedte a régi, nagymamától örökölt zománcozott lábast, és meggyújtotta a gázt. A digitális szuverenitás szentélye, az i-Gulyás 3000, büszkén pihent a pulton, a kijelzőjén a felirat: "Szuverenitás megőrizve. A felhasználó offline maradt."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...