Agymenés 927.

 

Elvtársak, a kapuknál vannak! - avagy a guruló romok balladája

 

 

 

 

Pár napos fáziskéséssel ugyan – mert hát a kormányzati tempót diktálni kell, nem követni –, én is rákattintottam a Telex által felsztárolt legújabb Karmelita-thrillerre. Tudják, arra a bosszúszomjas, okostelefonos gerillafilmes attrakcióra, amit Magyar Péter rendezett a miniszterelnöki erődítmény folyosóin.

 

Az építészeti finomságokat most hagyjuk meg a szakiknak, engem sokkal jobban aggaszt a történelem ismétlődése. Mert mi a terv, kedves Péter? Ha jön az új seprű, rögtön leállítjuk a betonkeverőket a Várban? Újra eljön a dicsőséges hetven évvel ezelőtti korszak, amikor a romok felett az enyészet és a gaz uralkodott?

 

Komolyan mondom, kezdem félteni a malterosvödröket.

 

Gondoljunk csak bele: évtizedekig az volt a nemzeti minimum, hogy a Lovarda és a Vöröskereszt egykori székháza helyén legfeljebb a szél fújta a szemetet a Vár legszebb pontján. Az Ybl Bazár harminc évig funkcionált életveszélyes romhalmazként, a nosztalgiavonat utasai biztosan imádták a potyogó vakolatot. A Várszínház egykori épülete mögött egerek tanyáztak, a Pénzügyminisztérium Mátyás-templom melletti palotája pedig úgy nézett ki, mint egy rosszul sikerült háborús díszlet.

És most ez a legfőbb bűn? Hogy mindezt újjáépítette az előző kormány? Ezt a méltatlan, megcsonkított állapotot sírja vissza a nép új önjelölt tribunja?

 

Bezzeg Prágában már Václav Havel idején – tudjátok, akkortájt, amikor nálunk még a privatizációs sebeket nyalogatták – nekiláttak a kormányzati negyed kipofozásának. Drezdában a komplett barokk belvárost felhúzták a hamvaiból, mi meg a sor végén kullogva, kishitűen kuporogtunk a romjainkon egészen 2010-ig.

 

De most, hogy végre e téren igencsak felzárkóztunk Európához és épült-szépült az államiságunk szimbóluma, jön a nagy hergelés. Leállítani a munkát, visszakérni a gazt, visszasírni az egereket, lelakatolni a palotákat! 

 

De ne lepődjünk meg, hölgyek és urak, hiszen nincs új a nap alatt. Ez a tempó, ez a prolitempó kísértetiesen emlékeztet arra a korszakra, amikor a polgári jólétet és a történelmi pompát még úri huncutságnak bélyegezték, és gyorsan ment a feljelentés a házmestertől, ha valakinél egy örökölt ó barokk tálalószekrény volt a szobában. 

 

Vigyázzanak a tégláikra, mert ha így haladunk, a végén még visszajön a proletárdiktatúra, és a Karmelitából ismét kultúrházat csinálnak!