Régen minden bonyolultabb volt. Ott volt az a vaskos, unalmas papírhalom, a Magyar Közlöny, aminek a száraz jogi nyelvezetétől még a jogászok is délutáni alvást színleltek.
De haladni kell a korral! Miért rágna át magát bárki parlamenti vitákon, hatásvizsgálatokon meg költségvetési terveken, amikor a nemzet sorsát el lehet dönteni egy jól irányzott, csupa nagybetűs Facebook posztban is?
Üdvözöljük Önöket a Meta-demokráciában, ahol a kormányülés helyszíne a hírfolyam, a miniszterek pedig nem tárcavezetők, hanem csupán jól idomított, üres kólásdobozok a miniszterelnöki íróasztalon.
A menetrend egyszerű és átlátható, mint egy letisztult applikációs felület:
* A Miniszterelnök Úr (művésznevén: a Megváltó Algoritmus) felébred.
* Olvas egy cikket valahol. Mindegy, hol, a lényeg, hogy van benne egy nagy szám, ami mellett nincs ott az ő neve.
* Elönti a szent felháborodás (és a lájkvágy).
* Megszületik a REFORM.
Gondoljunk bele, mekkora hatékonyság! Tegnap még ott volt az a felesleges, bonyolult projekt. Hogy is hívták? Ja, igen, valami Nobel-díjasok által vezetett csúcskutatási és tehetséggondozó alapítvány. Külföldön dolgozó topkutatók hazahozatala, megelőző orvostudományi központ, a jövő magyar géniuszainak felkarolása. Hat évre tervezett, elszámoltatható nemzeti program.
Unalmas! Túl sok betű, túl kevés emoji.
Miniszterelnökünknek nem kellettek holmi akadémikusok, meg a fizikai Nobel-díj fényes csillogása (azt különben is biztosan csak protekcióval adják, ezért nem kapott még ŐŐŐŐŐŐ, bezzeg egy igazán jól megfogalmazott posztért járó digitális vállveregetés, na, az a valódi elismerés!).
Elég volt egyetlen dörgedelmes Facebook-bejegyzés: „ENNEK VÉGE!”, és a 261 milliárdos tudományos program máris elpárolgott a virtuális térben. Egyeztetés? Személyes találkozó a professzorral? Ugyan már, a professzornak nincs is kék pipája a neve mellett, miről beszélgetnének?
És mi történik a háttérben? A miniszterek és képviselők – akiket a népnyelv csak a „Kóla-frakcióként” emleget – némán és szorgalmasan végzik a dolgukat: nem szólnak bele semmibe.
Hiszen egy kólásdoboznak sincsenek önálló gondolatai, az a dolga, hogy ott álljon, tartsa a frontot, és ha a Főnök kiadja az ukázt, reflexből nyomja a tetszik gombot. A parlamenti szavazás ma már csak annyi, hogy a képviselők egyszerre frissítik az üzenőfalat. Ha a poszt kint van, a törvény életbe lépett.
A legszebb az egészben a közönség vastapsa. Az a tábor, amelyik tegnap még azon zokogott, hogy a tudományt kivéreztetik, ma már eksztázisban ünnepli, hogy a világhírű tudósok támogatását egy mozdulattal áthúzták a virtuális tollal.
Mert a tudománynál, a jövőnél és a nemzeti teljesítménynél van egy sokkal fontosabb valuta: A LÁJK.
Úgyhogy tessenek szépen megosztani ezt a bejegyzést, mert ha nem ér el elég elérést, a Miniszterelnök Úr holnap még a gravitáció törvényét is eltörli egy kommentben!

Megjegyzések
Megjegyzés küldése