A Morális Keringő, avagy a végkielégítetlen vágyak
A helyszín a Feszty-körkép, a magyar megmaradás és a nagy ívű gesztusok monumentális háttere. Magyar Péter - aki a jelek szerint már a miniszterelnöki tollat is a zakózsebében hordja, csak a biztonság kedvéért - áll a panoráma előtt, és éppen a jövőbe lát. Vagy legalábbis a mások bankszámlájára.
A koreográfia egyszerű és nagyszerű:
* A Kellék: Egy formás lemondó nyilatkozat, amit minden leköszönő kormánytagnak postáznak (vélhetően tértivevénnyel, hogy legyen mit lobogtatni a következő streamen).
* Az Üzenet: "Srácok, a törvény az egy dolog, de az én tollam meg a másik."
* A Csattanó: Akár aláírják, akár nem, a végkielégítés marad a kasszában. Mert ha Péter nem kanyarítja oda az ellenjegyzést, akkor a pénznek annyi. Olyan ez, mint a népmesében: hoztam is ajándékot, meg nem is; jár is a pénz, meg nem is.
Míg a leköszönő minisztereknek a "zéró forint" diétát írja elő, addig a háttérben halkan duruzsol az európai parlamenti bankautomata. Ez az a különleges szerkezet, amely állítólag akkor is kiadja a havi betevőt, ha az ember éppen nem Strasbourgban koptatja a padsort, hanem itthon vívja a virtuális és valós szabadságharcát. Hiszen a munka nemesít, de a képviselői fizetés akkor is jár, ha a nemesítés távolról történik, vagy akár nem is történik.
A helyzet tehát a következő: másoknak a törvény szerint járó pénz felvétele erkölcsi fertő és nemzetárulás. Önmagának a Brüsszelből érkező utalás puszta technikai részlet, a nép szolgálatának mellékterméke.
Várjuk a következő sajtótájékoztatót, ahol Magyar Péter talán már a Honfoglalás festménye előtt állva jelenti be, hogy Árpád vezérnek sem járt volna letelepedési támogatás, ha ő lett volna az ellenjegyző.
De addig is, mindenki nyugodjon meg: a pénz jó helyen van – vagy ott marad, vagy megérkezik, attól függően, ki tartja a tollat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése