Gyakornoki program a műtőasztalnál
Helyszín: A Remény Sugara Megyei Oktatókórház, Sebészeti Osztály.
A műtőben feszült a csend, csak a monitorok pittyegése hallatszik. Dr. Kovács, az új "Lelkes Civil" frakció delegált főorvosa, bizonytalanul méregeti a szikét.
— Figyelj, Béla — súgja oda az asszisztensnek —, ez a fénylő izé itt középen a vese, vagy csak a beteg lenyelt egy pénzérmét?
— Az a máj, doktor úr. De ne aggódjon, a múlt heti gyorstalpalón azt mondták, a lényeg a pozitív hozzáállás és a szavazók bizalma.
Dr. Kovács bólint. Igazuk van. Végül is, ha a Parlamentben elég két hét ahhoz, hogy valaki megtanulja, hogyan kell egy ország sorsáról dönteni, akkor egy epekövesség csak nem foghat ki rajta.
— Kérnék egy... izét. Tudják, azt a hosszú, csípős szerszámot! — mutat rá egy érfogóra. — És hívják be a kommunikációs tanácsadómat! Kell egy szelfi a nyitott hasüreggel, a Facebook-követőim imádják a transzparenciát.
A sarokban egy tapasztalt ápoló sóhajtva lapozza fel a "Sebészet Kezdőknek – 10 egyszerű lépés a sikeres bypass-műtéthez" című brossúrát, amit a minisztérium küldött ki az újhullámos orvosoknak.
— Doktor úr — szól közbe az aneszteziológus —, a beteg ébredezik, és azt kérdezi, miért a térdét akarja operálni, amikor a szívével hozták be?
— Mondják neki, hogy ez egy innovatív, rendszerszintű megközelítés! — vágja rá Dr. Kovács magabiztosan. — Nem az a fontos, hol vágunk, hanem hogy meglegyen a parlamenti... akarom mondani, a műtői többség. Különben is, a mandátumom négy évre szól, addigra csak rájövök, melyik cső hova vezet!
Kint a folyosón a hozzátartozók bizakodnak. Hiszen a doktor úr olyan szimpatikus a tévében, és legalább nem a "régi gárda" tagja. Hogy sosem látott még vért? Sebaj, majd a gyakorlat teszi a mestert. Vagy a boncmestert.
Megjegyzés: A valóság és a szatíra közötti határvonal néha olyan vékony, mint egy költségvetési hiány, de legalább a humorérzékünk még a miénk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése