Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 911.

A Tisztaság Nagykövete, avagy reggeli jelentés a Márványbástyáról

 

 
 
A nap első sugara még épp csak megcsillant a budai hegyoldal csendes utcájának egyik kovácsoltvas kerítésén, amikor Péter már a küldetésén dolgozott. Mert az átláthatóság nem ott kezdődik, hogy mit mondunk a pódiumon, hanem ott, hogy mit mutatunk meg a legbensőbb pillanatainkban.
 
A fürdőszoba falaiból sugárzó Carrara-márvány hűvös eleganciája tökéletes kontrasztot alkotott a helyzet forróságával. Péter kényelmesen elhelyezkedett a 24 karátos aranyozással futtatott porcelán trónon, amit persze csak a nép iránti alázatból választott, hiszen a nemesfém jobban vezeti a politikai energiákat.
 
"Látjátok, barátaim?" – suttogta a telefonja kamerájába, miközben egy előnyös szöget keresett, ahol a csillár fénye nem veri vissza túl élesen a saját glóriáját. "Én itt is értetek vagyok. Nincs titok, nincs paraván. Csak én, az ősi Buda nyugalma és a biológiai transzparencia."
 
A legfontosabb eszköz azonban még hátravolt. A falon egy egyedi gyártású, kézműves tartón függött a "NER-elven működő ötrétegű". Minden egyes gurulásnál egy-egy jól ismert politikai ellenfél arcképe köszönt vissza a prémium minőségű papírról.
 
*Az első réteg: A múlt elszámoltatása.
*A második réteg: A jelen kritikája.
*A harmadik réteg: Puha érintés a csalódott választóknak.
 
"Ez az igazi rendszerváltás" – gondolta, miközben a dizájner-papírral végzett egy határozott mozdulatot. "Míg mások titkolják a dolgaikat, én még ezt is megosztom veletek. Mert aki nem lát bele a vécécsészémbe, az nem láthat bele az ország jövőjébe sem!"
 
A poszt élesedett. A lájkok száma pillanatok alatt átlépte az ingerküszöböt. A szekta ujjongott: "Milyen emberi! Milyen közvetlen! Milyen bátor, hogy megmutatja, ő is ugyanolyan, mint mi – csak éppen nála aranyból van alatta a fajansz! De neki ez kijár!"
 
Péter elégedetten állt fel. Megigazította a többmilliós ingét, majd elindult lefelé a lépcsőn, hogy a garázsban pihenő luxusautója kormánya mögött folytassa a küzdelmet a szegénység és az elit ellen. Hiszen az átláthatóság akkor az igazi, ha mindenki látja: a csúcsról is lehetünk népi hősök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...