Pünkösdi túlélőshow, avagy a nagy hétvégi felvásárlás
Megérkezett a pünkösd, ez a békés, spirituális ünnep, amelynek valódi magyar népszokása mára az lett, hogy péntek délutántól az ország egyszerre rohan rá ugyanarra a három csirkemellre és két darab kiflire.
Mert vasárnap és hétfőn zárva lesznek a boltok. Két napig. Negyvennyolc óráig. Legalábbis a nagyobb boltok.
Olyan kétségbeesés tör ki ilyenkor az embereken, mintha legalábbis a civilizáció utolsó hétvégéje közeledne, és kedden már csak konzervbabbal fizethetnének a Mad Max díszletei között.
A magyar ember ilyenkor nem egyszerűen bevásárol. A magyar ember hadműveletet indít. Már ma délután megkezdődik a "Pünkösdi Éhezők Viadala", ahol az első vér általában a pékáruosztálynál folyik. A zsemle ilyenkor elveszíti pékáru-jellegét, és stratégiai erőforrássá válik. Egy nyugdíjas néni képes úgy ráfordulni az utolsó rozsos bucira, mint vadászsólyom a mezei pocokra.
A parkolókban dudaszó. Bent ideges lihegés. A pénztáraknál olyan sorok kígyóznak, mintha ingyen osztanák az oxigént. És mindig van az az ember, aki csak egy tejért ugrott be.
Na, ő az, aki már nem fog kijutni. A kasszánál majd megtörten áll egy háromkilós liszttel, öt joghurttal, grillkolbásszal, két rekesz ásványvízzel és valami rejtélyes pánikvásárlási ösztöntől vezérelve egy befőzőautomatával. Vagy aszalógéppel.
Közben az ország másik fele otthon ül, és ugyanazzal a nyugalommal mondogatja:
"Mi még tegnap bevásároltunk." Ők azok az emberek, akik valószínűleg földrengés előtt is előre felmosnak.
A legszebb mégis az egészben az, hogy kedden reggel ünnepélyesen újranyit minden bolt, és kiderül, hogy nem omlott össze az ellátás, nem kellett vadon élő túrórudit elejteni a természetben, és senki nem halt éhen a hosszú hétvége alatt.
De addig még előttünk áll két nap. Két nap, amikor a magyar társadalom legmélyebb ösztönei törnek felszínre egy akciós csirkefarhát körül.
Boldog pünkösdöt, és sok sikert a túléléshez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése