A süllyedő DK fedélzet etikája, avagy egy apró zoológiai széljegyzet
A tenger sós permete már a gépházat nyaldosta, amikor a Legtekintélyesebb Rágcsáló megigazította bajszát, és ünnepélyes cincogással összehívta a többieket a tatnál. Nem pánikolt, az nem lett volna méltó a rangjához. Ő méltósággal készült távozni.
"Hosszas rágicsálás után értesítettem a Kapitány Asszonyt, hogy elhagyom a teknőt. Azt a hajót, amelynek alapító fészekrakója, a sajtkészlet főfelügyelője és a fenékvíz-ügyi megbízottja voltam."
A többi patkány megilletődve figyelte, ahogy a Legtekintélyesebb egy darabka korhadt deszkára támaszkodva folytatja, és a múlt dicsőségéről beszél.
"Sok vitát folytattam arról, hogy balra vagy jobbra dőljön-e a bárka, miközben a víz már a térdünkig (illetve a farkunkig) ért. De hittem a közös morzsákban."
De persze utolérte a felismerés és azt mondta: "Be kell látnom, valami félrecsúszott. Talán a lék a hajó oldalán, talán az, hogy a macskák átvették az irányítást a kikötőben. A legutóbbi vihar azt mutatja: a tenger nem tart igényt erre a típusú úszási technikára."
Na, de ő bátor, neki van víziója a jövőről. "A hajó most újjá akarja szervezni a mentőcsónakjait. Én ebben már egyszerű potyautasként sem veszek részt. Nehéz szívvel vetem magam a vízbe, de hiszek abban, hogy a jövő nem a párt-hajókon, hanem egy szélesebb, társadalmi alapú úszógumi-mozgalmon alapul."
Azzal a Legtekintélyesebb Rágcsáló, ügyelve arra, hogy a bundája ne legyen túl vizes az első métereken, elegáns fejest ugrott a habokba.
A tanulság pedig? A patkány nem menekül. Ő csupán stratégiai távolságot tart a süllyedéstől, miközben mély tisztelettel adózik azoknak, akik még hisznek abban, hogy a vízmentesítés megoldható egy lyukas vödörrel is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése