Agymenés 943.

 

 

Címváltozatok a műsorújságba :

* Trónok harca – Svédcsavarral

* Ház kártyavár nélkül (de sok jojóval)

* Való Világ CCXLVI. évad

* A diktátor (és az ő hűséges Pötije)

* Cirkusz és Kenyér – Mini-széria

 

 

Első évad, első rész: A nagy svéd húzás és az új csillag születése

 

Lehet lemondani a streamelős előfizetéseket, feleslegesen pörög a számláló! Tegnap este a család hivatalosan is törölte a Netflixet, a Maxot, a Disney Channelt, meg a komplett kábeltévét. Minek fizetnénk feleslegesen a hollywoodi forgatókönyvíróknak, amikor a hazai gyártású, élő egyenes adásban közvetített valóságshow-nk köröket ver a teljes nemzetközi mezőnyre? Ráadásul a mi színészeink nem kérnek gázsit, igaz, a belépőt adó formájában már előre kiszámlázták.

 

A premier után a nappaliban azonnal összeült a családi kupaktanács, hogy eldöntsük, milyen kategóriába soroljuk a látottakat.

 

A nagypapa szerint tiszta vígjáték (bár néha inkább kabaré). A nagymama szerint kész tragédia, és már vette is elő a zsebkendőjét.

 

Végül demokratikus szavazással - tartózkodás nélkül - kiegyeztünk a tragikomédiában. Mert azon az abszurd színvonalon, amit a tisztelt ház produkál, egyszerre sírhatnékhatnékja és röhögőgörcse van az embernek. Ennyi hivatásos mókamestert egy rakáson utoljára a Fővárosi Nagycirkusz látott a fénykorában, csak ott legalább volt biztonsági háló a trapéz alatt.

 

Ráadásul a casting-csapat kitett magáért, a sorozatba bekerült egy új, abszolút közönségkedvenc karakter: PötiPeti! Na, ő az az ember, aki komikában, ripacskodásban és drámai hatáskeltésben másodpercek alatt veri a nemzetközi élvonalat, de még magát Zselét is! Zselé ehhez képest egy unalmas, fapados háttérszereplő, egy amatőr statiszta. PötiPeti minden rezdülése, minden magánakciója kész stand-up comedy, a monológjaitól pedig még a fal adja a másikat.

 

De ne legyünk igazságtalanok a régi motorosokkal sem, a karakterfejlődés zseniális! Különösen az új szereposztásban tündöklő ellenzék hozza a kötelezőt: ellenzéki pozícióból olyan rutinosan és elegánsan tolják a bojkottot és a passzív-agresszív hátraarcot, hogy a komplett parlamenti büfé is tőlük tanulja a taktikát. Egyszerűen nem lehet velük mit kezdeni - profi politikai aikido, ahol az ellenfél a saját lendületétől esik pofára.

 

A rész abszolút fénypontja és vizuális csúcspontja azonban kétségkívül az a bizonyos belsőépítészeti reform volt. Amikor Ágnesünk, akit azért ma már le is cseréltek - aki politikusnak talán megosztó, de lakberendezőnek zseniális - fogta magát, és stílusosan lecserélte a pulpitus mögötti neogótikus bőrfotelt egy lapraszerelt, skandináv dizájnbútorra. Na, ott ledobta az ékszíját a rendszer.

 

Rendezői jegyzet: Az IKEA-szék tökéletes metafora. Olcsó, instabil, imbolyog, és ha nem figyelsz, egy rossz mozdulattal szilánkokra törik az egész konstrukció. Pontosan ez való a jelenlegi garnitúrához. Ha a mandátum lejártáig kitart a ragasztás, már megérte a svéd import.

 

Mindegy, mi azért dőljünk hátra, és nézzük a dolog pozitív oldalát! A popcornt bekészítettük, a távirányítót eldugtuk, a műsor pedig garantáltan folytatódik.

 

Hogy mi a legszebb az egészben? Hogy ez még csak a pilot epizód volt. Felkészül az 1/2. rész, mert ahogy a klasszikus optimista mondja: "Ne aggódj, lesz ez még rosszabb is!"