Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 498.

A MÁV-mitológiák krónikája


 

Az idők hajnalán, mikor még a menetrendeket kőtáblába vésték, és a kalauzok mágikus jegylyukasztóval őrizték a rendet, megszületett a MÁV örök igazsága: „A vasút sohasem késik, és korán sem érkezik soha. Pontosan akkor jön, amikor akar.”
 
Ez a bölcsesség évszázadokon át adódott tovább, míg végül megérkezett Gandalf is, hogy a Keletiből próbálja elérni Hatvant. Az órát hiába nézi: a peronon függő számlap csak dísz, egy mágikus kör, amelynek mutatói nem az időt, hanem a remény halványulását mérik.
 
A vonat pedig korántsem közlekedési eszköz, hanem lény. Sárkányarca van, füstöt okád, és néha megtörténik, hogy a Nyugati pályaudvarról indulva azonnal a Bakony mélyén bukkan elő. A vasutasok ezt nem hibának nevezik, hanem „járatoptimalizálásnak”.
 
Az utasok – szegény földi halandók – a peronon sorakozva nem sietnek sehová. Már rég tudják, hogy a MÁV nem csupán közlekedési társaság, hanem életmódprogram. Aki felszáll, belép a sors könyvébe, ahol egy jegy ára nemcsak a célállomást, hanem a személyiséged formálását is tartalmazza. Mert aki egyszer egy 180 perces késést túlélt, az később bármit kibír: NAV-ellenőrzést, közgyűlést, sőt még a karácsonyi rokoni ebédet is.
 
És Gandalf bölcsen inti a népet:
 
„Ne panaszkodjatok, emberek! Másutt a vonat jön és megy. Itt viszont… várakozni tanultok meg. És aki várni tud, az az örökkévalóság titkát is megérti.”
 
A MÁV tehát nem közlekedési cég. A MÁV a magyar türelem szent iskolája, az önismeret próbája, a kollektív nemzeti sport, ahol az ellenfél az idő maga.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk