Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 505.

Hogyan tarts kutyát 2025-ben? – Rövid használati útmutató


 

1. Nevelés = felesleges luxus.

 
Régen elég volt annyi: „Lábhoz!” – és lábhoz jött. Ma inkább könyörögj neki, hogy "édeskicsityutyimutyikámgyeremáride" és dobálj bio-vegán jutalomfalatokat, mintha konfettit szórnál esküvőn. A kutya meg persze rád néz: „Na, ennyiért én fel sem kelek a kanapéról.”
 

2. Alvásrend:

 
Kutyaház? Ugyan, elavult középkori kínzókamra! A kutya természetes élőhelye a gazdi ágy, két memóriahabos párna között, plüssmackóval, selyemtakaró alatt. Ha te is odaférsz, gratulálunk. De inkább feküdj bele a használaton kívüli kutyaágyba, az a biztos.
 

3. Közlekedés:

 
Séta pórázon? Nevetséges! A kutya vagy szabadon közlekedik, mindenféle megkötés és korlátozó eszköz nélkül, vagy menő kutya babakocsiban jár plázába, lehetőleg masnicskás ruhácskában. Ha nagyon divatőrült vagy, akkor hordozókendőben viszed, mint egy újszülöttet. A kutya közben méltóságteljesen bámul: „Jól szolgálsz, ember.”
 

4. Étkezés:

 
Kutyatáp? Csak a proliknál. A trendi menü: vegán, gluténmentes, kutya-fine-dining étteremből rendelt eledel, szójatejes cappuccinóval leöntve, lehetőleg prémium állatpszichológus által jóváhagyva. Ha szerencséd van, a kutya a felét hajlandó lesz megenni, a másik felét otthagyja, mert „unalmas”.
 

5. Szerepkör:

 
A kutya nem kutya. Ő gyerekpótlék, lelki társ, spirituális influencer, anyuci/apuci édes pici babácskája. Az, hogy valójában egy szőrös állat, aki néha szétrágja a papucsot, belehempereg(ne) a sárba, kergetné a pillangókat, és horribile dictu, vadászan egyet? Apró részlet, nem illik emlegetni.
 

6. Tekintély:

 
Régen a kutya tudta, hogy ki a gazda. Ma a gazdi tudja, hogy ki az úr a háznál. Vagy legalábbis tudni véli. Spoiler: nem ő.
 
Végezetül: a kutya ma már nem négylábú barát, hanem plüssbe oltott diktátor, aki addig kényeztetve van, míg át nem veszi a háztartás és a család teljes és tökéletes irányítását. És mi a legijesztőbb? Ő legalább élvezi. Te pedig maximum akkor, ha a neveletlen velociraptor, akivel együtt élsz, a padlócirkálók kasztjához tartozik. Minden egyéb esetben erősen destruktív a helyzet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...