Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 471.

Férfihiszti – amikor egy férfi „menstruál”

 
 

 
A női menstruációról mindenki tud: fájdalom, görcsök, hangulatingadozás, de közben ugyanúgy dolgozni kell, gyereket ellátni, csekket befizetni. Szóval élet megy tovább.
 
A férfiaknál viszont létezik egy különleges, ritkán kutatott, de annál látványosabb jelenség: a férfihisztéria – avagy a férfi „menstruációja”. Ez minden apró náthával, izomrándulással vagy hőemelkedéssel együtt járó szertartás.
 
👨‍🦱 A férfihiszti fázisai:
 
A jelzés: „Valami nem oké. Érzem, hogy baj van. Ez nem sima megfázás… lehet, hogy tüdőgyulladás.”
 
A drámai leépülés: egy köhintés után azonnal kórházi betegágy-szimuláció kezdődik otthon. Takaró, tea, telefon kikapcsolva – hátha túléli.
 
A szenvedés szakasza: a férfi ilyenkor hangosan nyög, néha sóhajtozik, hogy a család biztosan hallja, mennyire halálán van. (Egy nőnek eközben maximum egy aszpirin és a „gyerünk dolgozni” jutna.)
 
Az önsajnálat csúcsa: „Asszony, ha nem élném túl, szeretném, ha a PlayStation-em méltó helyre kerülne…”
 
A gyógyulás: két nap múlva csodával határos módon felkel, és kijelenti: „Kemény menet volt, de én legyőztem.”
 
💬 Kísérő szövegek a férfihisztiről:
 
  • „Ez nem sima influenza, ez a férfiinfluenza.”
  • „Ti nők nem tudjátok, mi az igazi fájdalom.”
  • „Ha te éreznéd, amit én most, már régen kórházban feküdnél.”
 
És a legszebb az egészben: mindez havi rendszerességgel előfordulhat. Nem biológiai okokból, hanem mert mindig akad egy újabb nátha, egy újabb megfázás, egy alapos fejfájás, vagy egy „meghúztam a hátam” típusú világvége.
 
🩸 Konklúzió:
 
A nők valóban menstruálnak. A férfiak pedig előadják. És míg a nők csendben szenvednek, a férfiakból világszintű dráma lesz – saját főszereplésükkel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...