Ha valaha lesz – bocsánat, lessz – nyelvi apokalipszis, az első trombitaszót nem az angyalok fújják meg, hanem a Facebook-kommentelők. A vesszők már régen kihaltak, mint a dinoszauruszok, csak éppen senki nem kutatja őket. Egy mondat ott addig tart, amíg az illető ujjbegye el nem fárad, vagy le nem merül a telefonja, esetleg levegőt nem vesz gondolat közben.
Az igekötők közben sztrájkba léptek. Elhagyták a szavakat, magányos bolyongásba kezdtek, mert egyszerűen nem bírták tovább: „El ment, meg jött, fel hívott…” – olyan ez, mintha a magyar nyelv összeomlott volna egy félresikerült nyelvműtét közben.
De persze a koronát akkor is a „lessz” viseli. Mert ha a kevesebb néha több, akkor a több "sz" biztosan még több jövőt, boldogságot és lájkot jelent. Aki pedig „lesz”-t ír egy "sz"-szel, az gyanúsan értelmiségi, vagy még rosszabb: tanár.
A ragozás olyan állapotban van, mint a péntek esti diszkó után a vécé: teljes káosz, és senki nem vállalja érte a felelősséget. Az állító és felszólító mód annyira keveredik, hogy már nem is lehet tudni, hogy parancsolsz, vagy csak állítasz valamit. Ugyanaz a mondat, csak az érzelem máshogy fáj.
És akkor ott vannak a rövidítések és trendelések. Az a gyilkos "sya", a lelkeket mérgező "vok", és a szellemi atomtámadást jelentő "lol" és "xD". Ha a magyar nyelv élő szervezet lenne, ezek a rövidítések lennének a daganatai. Sőt, egyes példányok már a gyászjelentésekben is terjednek: „Pisti elment. Rip. Leszünk még egyszer boldogok, lol.”
A szavak átírása pedig egyenesen művészi szintre emelkedett. Minek „vagyok”, amikor elég a „vok”? Minek „tudom”, amikor ott a „tom”? Minek „szia”, amikor ott a „csáááá”? Igaz, az üzenet így is átmegy – pontosan olyan erővel, mint egy szél által odébb fújt nejlonzacskó.
És a legszebb, hogy ezek az emberek szentül hiszik, hogy ők így is érthetők. És tényleg: érthetők. Csak közben lassan az egész nyelv elinflálódik, mint a forint augusztusban.
Ott ül a magyar nyelv egy sötét sarokban, a régi helyesírási szabályzatokat szorongatva, és csendben sírdogál:
– Én ezt nem bírom… inkább visszamegyek a rovásba. Legalább ott senki nem ír „lessz”-t két "sz"-szel.
Nyelvművelői közlemény
Kedves kommentelők!
A magyar nyelv nevében szeretnénk jelezni, hogy a „lessz” nem lesz több, a „vok” nem vagy, a „csaa” pedig nem köszönés, hanem betűszemetelés.
A vessző használata nem luxus, hanem életmentő — nélküle a mondatok olyanok, mint egy zebrán átrohanó nyugdíjas: félúton megakadnak és senki sem tudja, mit akarnak.
Írjunk szépen, mert ha így haladunk, hamarosan a helyesírási szabályzatot is rövidítik: „olv = fár”, „írj = lux”.
A Magyar Nyelv Túlélő Osztaga köszöni figyelmüket, és kér mindenkit:
Írj helyesen, hogy maradjon is, amin vitatkozni a Facebookon!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése