Agymenés 418.

A Tisza Párt: egy új, régi történet – avagy amikor a harmadik út GPS nélkül indul el

 

 

 

A Tisza Párt működését figyelve az embernek óhatatlanul eszébe jut a modern start-up világ: sok a hype, szép a dizájn, a vezérkar mosolyog a kamerába, de ha megkérdezed, mit csinálnak pontosan, hirtelen „majd készül” típusú válaszokat kapsz. A különbség csak annyi, hogy itt nem egy új applikációról, hanem az ország vezetéséről van szó.

 

1. A kommunikáció – ahol minden út a Vezérhez vezet

 

A párt kommunikációja olyan mértékben központosított, hogy a sajtóanyagokat valószínűleg ugyanazon laptopról küldik, amin a pártelnök személyes Instagramja és Facebookja is fut, már ha éppen kiesik a kezéből a telefonja. Minden üzenet őt dicsőíti, minden mondatot úgy formálnak, hogy a végén a „Mi emberünk megmondta!” felkiáltással lehessen posztolni. Ha valaki mástól hallanánk a mondandót, talán fel sem ismernénk, mert a pártban az egyéniség veszélyes dolog – kivéve, ha az a vezetőé.

 

2. A szervezeti működés – demokratikus, mint egy családi vacsora, ahol apa dönt

 

Belső demokrácia? Papíron biztos van. A gyakorlatban viszont inkább olyan ez, mint egy zártkörű klub, ahová csak meghívásos alapon lehet bejutni, és a döntéseket a „belső mag” hozza meg. Kívülről ez gyors és határozott vezetésnek tűnhet, de belülről inkább egy folyamatos „mi megmondjuk, te meg bólogatsz” rendszer.

 

3. Pénzügyek – a nagy magyar politikai rejtély

 

Rövid idő alatt látványos kampánygépezetet sikerült felépíteni. Plakátok, online hirdetések, profi videók – mindez természetesen „kérjük, ne firtasd honnan” alapon. Az átláthatóság a párt számára láthatóan nem a legnagyobb politikai erény, inkább olyan, mint a spájzban felejtett lekvár: van, csak nem nyitogatjuk. Mert úgy a biztos.

 

4. Kampány – TikTok-demokrácia

 

A Tisza Párt kampányának szíve a közösségi média, főleg a rövid, pörgős videók. A cél: a fiatalok megszólítása. Az eszköz: viccesre vágott, zenés üzenetek, ahol a politika sokszor csak háttérdíszlet. Ez persze hatékony a figyelemfelkeltésre, de mélyebb tartalom nélkül könnyen „politikai mémgyárrá” silányulhat.

 

5. Politikai pozícionálás – a „harmadik erő” szindróma

 

A párt magát kívülállónak és megváltónak próbálja beállítani, aki nem kér a „régi politikából”. Csakhogy a részletes program eddig nagyjából annyira kézzelfogható, mint egy nyári köd – se formája, se határozott iránya, de valami sejtelmesen lebeg a föld, vagyis a fejek felett.

 

6. Kockázatok – amitől a Titanic is megijedne

 

Átláthatósági deficit – mert „nem mindenre kíváncsi a választó”.

Vezetőfüggőség – ha a pártelnök meghűl, a kommunikáció is tüsszögni kezd.

Tartalomhiány – mert hosszú távon a mémek nem helyettesítik a törvényjavaslatokat.

 

Egyszóval: A Tisza Párt jelenleg úgy működik, mint egy politikai start-up, amelyik a befektetői pénzből még épp nem hozott ki terméket, de már több körben fotózta magát a sajtó számára. Lehet belőle komoly erő, de csak akkor, ha a csillogó közösségi médiás kirakat mögött végre megjelenik a tartalom, a transzparencia és a belső demokrácia. 

 

Addig viszont marad a kérdés: ez most politika, vagy csak egy új, drágán forgatott TikTok-sorozat?