Magyar Péter és a matek
Magyar Péter mostanában úgy számol, mint egy önjelölt pénzügyi zseni. Ha a hatvanpusztai birtok költségeiről van szó, pillanatok alatt oszt, szoroz, kamatos kamattal korrigál, és úgy dobálózik a milliárdokkal, mintha az aprópénz lenne. Szinte hallani, ahogy a közgazdaságtan Nobel-díját csomagolják a nevére.
Csakhogy a számológép valahogy elromlik, amikor saját ügyeiről van szó.
Ilyenkor a számok valahogy összekuszálódnak, az összegek elillannak, és hirtelen minden “jogszerű, átlátható és piaci alapon történt”. Ilike egzotikus útjai?
Maguktól fizetődtek ki, biztos a karmától. A gyanús bennfentes kereskedések? Pusztán véletlenek sorozata, hát mit tehet róla, hogy mindig jókor van jó helyen?
És persze ott vannak a nagyívű adóreform-tervek. Aki hallotta őket, azt hihette, hogy legalább a magyar GDP-t megváltja – aztán puff, mind bebukott. A végén maradt a magyarázkodás, meg a szomorú szemek, hogy “pedig olyan szépen álmodtam, srácok”.
Lehet, hogy Győző bátyám matekja nem jön ki, de Péterkéé sem mindig kerek.
Mert a nap végén a számok makacs dolgok: nem hajlanak a politikai szlogenekre, sem a konyhanyelven előadott nagyívű monológokra. És ha valami nem stimmel, előbb-utóbb úgyis kiderül – akár Hatvanpusztán, akár a tőzsdeparketten.
Mondhatnánk: álmodni lehet nagyot, de számolni tudni kell hozzá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése