Emberek, tessék végre megérteni!
Kutyakozmetikus ismerős írta ki a napokban visítva, millió felkiáltójellel: rövid szőrű kutyát nem nyírunk.
Nem azért, mert „nincs kedvünk”, hanem mert biológia, élettan és józan ész.
És akkor itt álljunk meg egy percre: az is elég ciki, amikor valaki a trimmelős kutyáját nyíratja, mert lusta a megfelelő gondozásra. Tudod, az a fajta gazda, aki azt hiszi, hogy „jó lesz ez így is”, miközben szépen elpuhítja a kemény, időjárás- és bozótálló szőrt, amit az adott fajta pont azért kapott, hogy védje. Ez olyan, mintha valaki direkt kivenné az autóból a biztonsági övet, mert „zavarja a hasán a csat”. Gratulálunk!
De mindez még mindig nem ér fel a rövid szőrű kutyák nyírásával. Az ugyanis az agyhalál csúcsa. Egy mopsz, egy tacskó vagy bármely más rövid szőrű fajta lenyírása kb. olyan szellemi színvonalat tükröz, mint amikor valaki napszemüvegben nézi a napfogyatkozást hegesztőpajzs helyett. Tudod, hogy hülyeség, mégis megcsinálod, aztán csodálkozol, hogy baj van.
A szőr nem dekoráció, nem „nyári kabát”, hanem természetes védelem. Leégés, bőrbetegség, hőguta – mind ott figyel a sarokban, ha nullásgéppel nekiugrasz. És utána majd persze jön a drága állatorvos meg a „nem értem, miért lett baja”.
Úgyhogy tessék szépen megjegyezni: a trimmelős kutyát trimmelni kell, a rövid szőrűt pedig békén hagyni. Aki ehhez lusta, az inkább válasszon olyan háziállatot, amit tényleg nem kell nyírni – például egy kígyót, kopasz macskát, szőrtelen tengerimalacot. Bár a legjobb, ha az ilyen ember kezébe még egy aranyhalat sem adunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése