Legkevésbé sem tisztelt Kirk-gyűlölők, kedves erkölcsi olimpikonok!
Úgy tűnik, a gyilkosság ma már csak apróbb kellemetlenség, mint egy szúnyogcsípés a nyári Balaton-parton. Az igazi, világrengető bűn – legalábbis a ti szemszögetekből – az, ha valaki nem hajlandó felmondani a woke-evangélium reggeli mantráját. Mert hát legyünk őszinték: egy ember halála szomorú ugyan, de össze sem mérhető azzal a gyalázattal, ha valaki mer kérdéseket feltenni az abortusz szentségéről, vagy véletlenül azt hiszi, a szólásszabadság még mindig szólásszabadság.
A logikátok olyan, mint egy modern performansz: a néző értetlenül áll, a művész pedig magyarázza, hogy „ez valójában nagyon mély”. Az áldozathibáztatás elleni harcotok közben odáig fajult, hogy a gyilkos motivációja teljesen irreleváns – hiszen a lényeg, hogy az áldozat ne mondhasson olyat, ami zavarná a kényes füleket. Így lett a gyilkosság „bosszantó baki”, a véleménykülönbség pedig „pusztító atombomba”.
A progresszív baloldal, amely magát a civilizáció csúcsának, a fejlődés GPS-ének és a humanizmus Nobel-díjas edzőjének képzeli, most látványosan lejtmenetbe kapcsolt. Ti vagytok az a társaság, amely képes arról szónokolni, hogy minden élet érték, majd színpadias sóhajjal teszi hozzá: „kivéve persze, ha konzervatív vagy, mert akkor minimum megérdemelted.”
És persze a szólásszabadság zászlaját is magasan lobogtatjátok – de csak addig, amíg rajta a ti logótok díszeleg. Ha valaki más próbálja meglengetni, az máris „provokáció”, „szélsőség”, vagy egyenesen „veszély a demokráciára”. Így épül fel a világ legszebb új rendje: a gyilkos mellé szolidaritás, a másképp gondolkodó mellé máglyarakás.
Bravó! A történelem nagy tragédiáit már nem kell elmesélni az unokáknak, elég csak bekapcsolni a híradót: ott ül a progresszív elit, önelégült mosollyal, és épp újraírja a bűn fogalmát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése